13. fejezet

Sziasztok! :)

Megérkeztem a 13. fejezettel. Nem lett valami hosszú, de sajnos csak ennyire volt időm, sajnálom... Azért remélem tetszeni fog. Jó olvasást! :)

~E

~ Jessica Ryan ~

Miután Britt ott hagyott a fotósokkal körbevett házban, semmi értelmeset nem tudtam kitalálni. Csak ültem a nappaliban, és lestem ki a fejemből.

Már majdnem 11 óra volt, amikor valaki kopogott. Azt hittem, valami újságíró, így nem nyitottam ajtót, de amikor már vagy 5 percig megállás nélkül verte az ajtót, meguntam és kinyitottam.

- Szia - jött be Louis, majd az ajkaimra nyomott egy puszit és becsukta az ajtót. - Ah, Istenem, ennyi embert. Öm.. azért jöttem, mert meg kéne beszélni a szakítás menetét.

- Ja, értem - nyeltem egy nagyot. Felmentünk a szobámba, leültünk az ágyamra és az emberek beszélgetése még fentre is hallatszott.

- Szóval lehetne az, hogy megcsaltál - nézett rám.

- Már megbocsáss, de nem akarom, hogy a rajongók még jobban megutáljanak, elvégre én is az vagyok!

- Jó, bocs... Akkor rájöttünk, hogy amit érzünk az nem szerelem, hanem barátság? - gondolkodott.

- Ez már jobban hangzik.

Tévedés, egyáltalán nem hangzik jól semmiféle kifogás erre a szakításra, mert nem akarok szakítani, még ha ez nem is igazi kapcsolat.

- Addig is adjunk még egy kis témát az embereknek - vette le a pólóját. Az ajkamba harapva végignéztem izmos testén. Odament az ablakhoz, kinyitotta és kinézett rajta, mintha csak levegőzni akarna, majd becsukta. - Na, kíváncsi vagyok ebből mit hoznak ki - mosolygott, és ledőlt az ágyra.

- Vajon mit... - néztem rá.

- Nyilván kitalálják, hogy lefeküdtünk - vigyorgott még mindig.

- Örülök, hogy te ezt ennyire élvezed - támasztottam meg a fejemet a térdemen könyökölve.

- Csak lazulj el - térdelt mögém, és átölelt. Olyan jól esett, ahogy karjai körbefogtak, meleg lehelete a nyakamat érte.

- Nem tudok ellazulni...

- Gyere - feküdt le, és maga mellé húzott. - Segítek, jó?

- Oké - néztem rá kíváncsian.

- Helyezkedj el kényelmesen, és csukd be a szemedet - könyökölt föl. Tettem, amit kért, és egy mély levegőt vettem. - Képzeld azt, hogy egy hajón fekszel, ami a tengeren van. Fürdőruhában vagy, napszemüveg van rajtad és a nap melegíti a bőrödet. Csend van, egyedül te vagy ott. Na, jobb már?

- Jobb - suttogtam. Teljesen ellazultam és megnyugodtam ettől az egésztől.

- Lesz még jobb is - hajolt a nyakamhoz, és lassan megcsókolta. A bőröm bizseregni kezdett, ahol ajkai hozzám értek. Felsóhajtottam, s beletúrtam a hajába. Ajkai lassan szétnyíltak, s elkezdte szívni a nyakamat, ami egy idő után kis sebet hagyott ott. Egy lágy puszit nyomott rá, majd visszafeküdt mellém és csillogó szemekkel mosolygott.

A sebhez értem, és felszisszentem.

- Bocsika.

- Semmi baj - nyeltem egy nagyot. - De teljesen ellazultam, köszi - mosolyogtam.

- Na látod, mondtam én - húzott magához. - Te leszel a fogadott húgom.

A húga? Nem rossz pozíció, de a barátnőnek jobban örülnék. Bár Louis Tomlinson fogadott húgának se lehet rossz lenni.

- Szuper - mosolyodtam el halványan.

- Ma itt alszom, ugye tudod?

- Király, Brittany úgy se jön haza gondolom... Képzeld, elkezdtem kérdezgetni Harry-ről, erre tisztára feszült lett és elment.

- Érdekes, Harry sincs otthon - húzogatta a szemöldökét mosolyogva.

- Kizárt, hogy együtt csinálnának valamit, Britt-nek van pasija.

- Na és? Harry ellenállhatatlan, tudod - söpört félre egy hajtincset az arcomból.

- Mindegy, majd reggel kifaggatom.

A karomat simogatta, és a tömeg lassan elment a háztól. Egész nyugodt hely lett az egész napi nyüzsgéshez képest.

- Unatkozom, csináljunk valamit - ült föl. - Párnacsata! - fogott meg egy párnát és egyenesen az arcomba vágta.

- Na! - néztem rá "felháborodottan", majd én is megfogtam egy párnát, és elkezdtem vele ütni.

- Au! - esett a földre. Az ágy mögül kócos hajjal felült, és ártatlanul nézett rám. Olyan kis édes volt, muszáj volt elmosolyodnom. - Van egy ötletem!

Elővette a telefonját, majd magához húzva megcsókolt, és közben lefényképezett.

- Megy Twitterre - mosolygott.

- Várj, először hadd nézzem - kaptam ki a telefont a kezéből. - Ne már, ezen olyan gáz fejem van!

- Mutasd - hajolt oda. - Nem is, szerintem szép vagy.

Elmosolyodtam, majd az arcára adtam egy puszit.

- Na, akkor tweetelem - vette vissza a telefont, majd két perc múlva már a fél világ látta.

- És most? - néztem rá.

- Várunk - mosolygott, és visszadőlt az ágyba. Mellé feküdtem, és a fejemet a mellkasára tettem.
- A szakítás után még többen fognak engem utálni - sóhajtottam.
- Ne aggódj, majd csupa jó dolgot mesélek rólad. És megígérem, hogy nem fognak bántani - adott egy puszit a fejem tetejére. Elmosolyodtam, majd az ajkaira adtam egy kis puszit. Reakcióját feszülten néztem, de csak halványan elmosolyodott. - Aludj, jó éjszakát - súgta, majd lekapcsolta a villanyt.
- Jó éjt - csuktam be a szememet, és a karjai között aludtam el.