14. fejezet

 hiiii olvasók. boldog nyuszit kívánok nektek ezzel a viszonylag hosszú résszel. nekem tetszik... remélem azért egy picit nektek is fog és hagytok egy-két  kommentet. amúgy gondolom mind láttátok már a You & I clipjét. nekem nagyon tetszik, ha ez lehetséges, még jobban imádom a srácokat. puszi és jó olvasást! <3

You & I 

Brittany.xx

~ Brittany Carter ~

Harry ajkai mindenütt ott voltak. Egyszer az arcomat csókolgatta, majd a nyakamat, vagy épp a melleim közé puszilt be, a blúzom dekoltált részének köszönhetően. Szemeim csukva voltak, halkan sóhajtoztam az érzelmek hadától, bár néha egy-egy nyöszörgés is kiszaladt a számon. Harry hajába túrtam, mire ő lassan lenyúlt a pólóm aljához és kicsit megemelve engem, elkezdte lehúzni rólam. Hagytam. Oh, persze hogy hagytam, hisz' olyan mértékű szenvedélyt ébresztett bennem, amilyet még soha senki.
A blúzom leérkezett a földre, Harry pedig felkúszott hozzám és egy csókot nyomott az ajkaimra. Onnan elindult lefele, a nyakam ívén végighúzta a nyelvét, mire elaléltan feszültem neki a testének, majd zuhantam vissza a puha, selymes takaróra. Folytatja ajkai útját, a kulcscsontomat megszívta, kicsit beleharapott és ráfújt az érzékeny területre. A melleim között végighúzta forró nyelvét, majd benyúlt a hátam mögé. Már éppen kikapcsolta volna a melltartóm csatját, amikor az agyamat elérte a megvilágosodás. A rózsaszín köd elszállt, hirtelen mindent tisztán láttam, főleg a melleim között tevékenykedő fiút.
- Ne! Harry, állj! Állj le! - kaptam levegőért, ellöktem magamtól az értetlen arcú srácot és felvettem a földről a blúzom. Amilyen gyorsan csak tudtam, magamra húztam és az ágytámlához kucorodtam Harry elől.
- Mi a baj? - csúszott oda hozzám, kezemet megfogta, hüvelykujjával a kézfejemet simogatta.
- Mi a baj? - kérdeztem vissza hisztérikusan, kezemet kitéptem az övéből. - Még meg mered kérdezni, hogy mi a baj? - pattantam fel az ágyról és lekevertem neki egy nagy pofont.
- Au! - állt fel ő is, arcát dörzsölgetve. - Miért ütögetsz folyton?
- Megcsaltam a barátomat! Ez fontosabb, mint az, hogy felpofozlak, teljesen jogosan! - kiabáltam magamból kikelve, majd tehetetlenül beletúrtam a hajamba és kétségbeesetten toporzékoltam egy helyben.
- Csak azt ne mondd, hogy nem élvezted! - ragadta meg Harry a csuklóimat és a falnak tolt, úgy suttogott. Hangja kissé megtört volt, mintha félt volna a választól.
- Nem, nem élveztem! - taszítottam el magamtól. - Undorodom tőled és a legrosszabb, hogy perpillanat magamtól is undorodom. - hajtottam le a fejemet, egy könnycsepp végigszántotta az arcomat, de nem törődtem vele, csak lehuppantam az ágyra és magam elé meredtem.
- Brittany, ne mondd ezt! - guggolt le elém Harry, szavai már-már kétségbeesettek voltak.
- Most hagyj békén, kérlek. - suttogtam, mire sóhajtott egy nagyot, majd felállt, pár másodpercig még nézett engem, majd kisétált az ajtón.
- A kurva életbe! - hallottam meg a hangját nem olyan messziről, majd egy nagy robajt és minden elcsendesedett. Nem tudtam, mi adta ki azt a hangot, mintha edények estek volna le és törtek össze, de nem vagyok benne biztos. Viszont valami elindult bennem. Valami különös érzés Harry felé. Talán a féltés? Nem tudom, csak azt, hogy meg kell bizonyosodjam róla: nincs semmi baja.
Felpattantam az ágyról, kirontottam az ajtón és követtem a fényt, le az emeletről, egészen a konyháig. Harry homlokát a falnak döntötte, szeme lehunyva volt, haja szétzilált és perpillanat nem tudtam miért; azért, mert én annyiszor beletúrtam, vagy azért mert talán ő túrta szét idegességében (?). A levegőt gyorsan kapkodta, mögötte pár tányér volt darabokra törve, az egyik kezét pedig kis vágások tarkították és néhány szilánk is mintha megcsillant volna a lámpa fényében. Közelebb lépdeltem, erre felfigyelt, fejét elvette a faltól, tekintetét pedig rám szegezte. Aztán szemeit a lábaimra tapasztotta, a levegő bent rekedt a tüdejében.
- Állj meg! - kiáltotta, majd átlépdelt a szilánktengeren és hátrébb tuszkolt engem, testével nekem feszült. - Ne gyere ide zokniba, nem akarom, hogy megsebezd magad! - mondta valamivel nyugodtabb hangon, törődően.
- De te is beleléptél a szilánkokba... - motyogtam, majd lepillantottam a lábára, ami alatt kis vértócsa terült el. - Úr isten. - kaptam a számhoz, majd megragadtam Harry ép kezét és elkezdtem a konyhából kifelé húzni. Benyitottam az első ajtón, ez szerencsére a fürdő volt, ott pedig leültettem a kisszékre, ami odabent el volt helyezve. A lámpa magától felkapcsolt, biztos önműködő...
A szekrényhez mentem, pár percig kutakodtam, majd ráleltem egy elsősegély dobozkára. Harry elé térdeltem, óvatosan lehúztam a zokniját, de amit láttam, az elborzasztó volt. Apró kis szilánkok álltak ki az egész talpából. Szemeimet csípték a könnyek, tudtam hogy Harry-nek fáj a lába, de nem akartam, hogy bármije is fájjon. Kinyitottam a dobozkát, szerencsére volt benne egy kis csipesz, ezért nekifogtam a szilánkok eltávolításának.
- Miért csinálod ezt? - suttogta maga elé, kezeivel a széket markolta, arcán tisztán látszódott a fájdalom.
- Mit? - kérdeztem vissza, de nem néztem rá. Kiszedtem az összes szilánkot, egy kis rongyot bevizeztem, majd elkezdtem letörölni a vért a lábáról.
- Miért segítesz, ha utálsz? - kérdezte értetlenül. Erre nem tudtam mit felelni, hisz' a választ én magam sem tudtam. A kezembe vettem a fertőtlenítő sprayt, fújtam egy kicsit egy másik rongyra, majd felnéztem Harry-re.
- Ez kicsit csípni fog. - figyelmeztettem, majd a talpára nyomtam a ruhaanyagot. Harry felszisszent, de úgy tűnt, bírja a fájdalmat. Hamar abbahagytam a "kínzását", majd a másik lábából is kiszedegettem az üvegdarabokat és ugyanígy lefertőtlenítettem azt is. Óvatosan bekentem egy kenőccsel a lábait, majd bekötöztem azokat. Ezek után már csak a keze volt hátra, ami sokkal szörnyebben nézett ki, mint a lábai. Mellé ültem, ugyanis a kád pont a szék mellett volt, így a széle remek ülőhelyként szolgált.
- Ezt meg hogy csináltad? - vettem kezembe az öklét és óvatosan végigsimítottam rajta egy ujjal.
- Kitörtem a... az üveges konyhaszekrény ajtaját. - motyogta halkan. Meglepődtem. Észre sem vettem, hogy a szekrénynek is baja lett. Úgy tűnik, csak Harry-re koncentráltam. Ajkamat beharapva kezdtem eltávolítani a szilánkokat, égető tekintetét az arcomon éreztem. Az ép kezét felhozta az arcomhoz, s egy ujjával kiszabadította az ajkamat fogaim fogságából, majd végigsimított a számon. Az egész testemben megremegtem, Harry pedig felcsúsztatta a kezét az arcomon, egész a hajamig, amibe beletúrt és megemelte a fejemet.
- Miért segítesz? - ismételte meg a nemrég elhangzott kérdést, melyre akkor nem feleltem, de most sem szándékoztam. Harry viszont sürgetően nézett rám.
- N-nem tudom... - suttogtam és visszahajtottam a fejemet, hogy lefertőtlenítsem, majd bekössem sérült kezét. - Fel tudsz állni?
Nagy nehezen feltápászkodott, segítettem neki és elindultunk az emeletre. A konyhában sötétség uralkodott és gondoltam a fürdőben is le fog kapcsolódni a villany, a romokat meg majd eltakarítom később.
Harry nehézkesen lépdelt, szerencsére viszont hamar felértünk az emeletre. Végigkísértem a szobájáig, ott felkapcsoltam a villanyt és leültettem az ágyra. Elővettem a szekrényéből egy pólót, majd elpirulva egy boxert is elvettem és odaadtam Harry-nek.
- Át tudsz öltözni? - kérdeztem feszengve, a kezére való tekintettel.
- Most mondjam azt, hogy nem? - mosolyodott el halványan, mire én is elnevettem magamat, majd elindultam az ajtó felé. - Ne menj el, kérlek! - kiáltott utánam.
- Csak feltakarítok. - fordultam vissza, egy halvány mosollyal az arcomon. - Addig öltözz fel, mindjárt visszajövök. - nyugtattam meg, majd lesiettem a konyhába és feltakarítottam az összetört edényeket, a pultról pedig a szekrényajtó kitört darabjait. Ezek után a fürdőben is eltakarítottam, majd felmentem Harry-hez, aki egy szál boxerben feküdt az ágyon.
- Én akkor megyek is. - mosolyogtam rá.
- Ne! - szólt utánam. - Még ne menj! Beszélgessünk. - veregette meg az ágyat maga mellett, mire lassan odasétáltam és feszengve leültem. - Komolyan mondtad azt, hogy nem élvezted? - suttogta halkan maga elé, hangja megtört volt.
- Harry, nekem barátom van! - kezdtem bele. - Több mint egy éve együtt vagyunk, a szüleink már az esküvőnket tervezik. Jake egyszer már megkérte a kezemet, de... de én visszautasítottam. - halkultam el.
- Miért? - döbbent meg. - Nem szereted őt, ugye? - kérdezte reménykedően.
- Itt nem erről van szó! Túl korai lett volna még, ezért mondtam nemet. - tiltakoztam.
- De... de nem szereted, igaz? - kérdezett ismét.
- Mondtam, nem ez a lényeg. - halkultam el. - Ő szeret engem. Nem... nem bánthatom meg. Kiskorunk óta barátok vagyunk. Szeretem őt, csak még nem úgy, ahogy kellene. - motyogtam magam elé.
- De, ha nem vagy belé szerelmes, miért vagy vele? - érdeklődött ismét Harry.
- Mert tudom, hogy el fogja érni, hogy belészeressek. - suttogtam, valamiért kezdtem kételkedni a szavaimban.
- Több mint egy éve próbálkozik. Mondhatom, nem sieti el. - gúnyolódott. - Figyelj! - ragadta meg a kezemet, kényszerített hogy nézzek a szemébe. - Én el tudnám érni azt, ami neki nem sikerült. Csak adj egy esélyt.
- Nem! - rántottam ki a kezemet az övéből. - Legyünk csak… csak barátok. Kérlek.
- Barátok? - horkantott fel hitetlenkedve. - Brittany, én nem tudok csak a barátod lenni! - rázta a fejét tehetetlenül.
- Pedig meg kell próbálnod. - álltam fel az ágyról. - Megígérem, hogy addig itt leszek veled, amíg meg nem gyógyulsz. - mosolyogtam rá, majd lehajoltam hozzá és kissé feszengve ugyan, de nyomtam egy puszit az arcára. Elvigyorodott, én pedig elpirulva távoztam a szobából és besiettem az ideiglenesen sajátomba.