3. fejezet

Sziasztok! :)

Meg is érkeztem a 3. fejezettel. Mielőtt azt hinnétek, hogy Jess simán összejön Louis-val, és minden happy lesz, csak szólok, hogy nem! :) Próbálok majd beletenni minél több bonyodalmat, de nem a végtelenségig húzni.

Eddig örömmel olvasom, hogy tetszik nektek a blog és köszönjük az 5 feliratkozót, és a komikat! Imátunk titeket <3 Nem is húzom tovább, jó olvasást! :)

~E  

~ Jessica Ryan ~

Egész nap a tükör és a szekrényem között rohangáltam. Nem találtam meg a megfelelő ruhát, amiben Louis-nak is tetszenék.

- Aj, ez nem igaz! - vágtam le magam idegesen az ágyra. A párnát a fejemre tettem, és ordítottam egy nagyot.
- Mi bajod? - dugta be a fejét Britt.
- Fogalmam sincs mit vegyek fel a bulira, amiben Louis-nak is tetszenék!
- Lehet, hogy ruha nélkül még jobban tetszenél neki - húzta széles mosolyra a száját. - Amúgy szerintem ez egész jó - jött beljebb, és a kezébe vett egy kék koktélruhát. - Igen, ebben szép leszel.
Kikaptam a kezéből a ruhát, majd berohantam a fürdőbe. Gyorsan megcsináltam a hajamat és a sminkemet, majd magamra vettem a ruhát. Belenéztem a tükörbe, és elégedett voltam a lánnyal, aki visszanézett rám. Halványan elmosolyodtam, végignéztem magamon, majd kimentem.
- Britt! - kiabáltam neki.
- A szobámban vagyok! - ordított vissza, én pedig bementem hozzá. Épp tanult... De minek?!
- Tedd azt le - vettem ki a kezéből a füzetet. - Válassz valami szép ruhát!
- Minek? - nézett fel rám. - Nekem nincs nagy kedvem ehhez a bulihoz, inkább tanulnék.
Megforgattam a szememet, majd megfogtam a kezét, és a szekrénye elé rángattam. Pár ruhát elé tettem, hogy melyik állna neki a legjobban.
- Ezt vedd föl - nyomtam a kezében egy rózsaszínt, majd betoloncoltam a fürdőszobába. Leültem az ágyára, és vártam, hogy kész legyen. Kezembe vettem a füzetét, és elkezdtem lapozgatni, de csak értelmetlen és bonyolult dolgokat találtam benne. Még szerencse, hogy én vagyok neki, különben egész nap csak tanulna és nem szórakozna.
Nyílt az ajtó, majd egy halvány mosollyal az arcán kilépett. Végignéztem rajta, a füzetét ledobtam az ágyára, és felálltam.
- Britt, ez... gyönyörű - mosolyogtam.
- Köszi. Na, szólok pár embernek a környéken, te addig keress zenét, meg ami a bulihoz kell - ment ki.
Elmentem a boltba, vettem egy kis piát - mert hát pia nélkül nem buli a buli -, rágcsálnivalót, majd otthon kerestem pár számot.
Már kezdett sötétedni, így felkapcsoltam néhány kislámpát, de nem tettem teljesen világossá a házat.
- Egy órán belül jönnek - lépett be az ajtón Britt, majd körbenézett. - Mekkora bulit akarsz?
- Hatalmasat - mosolyogtam, majd bekapcsoltam a zenét.

Másfél óra múlva már tele volt a ház. Mindenki ott volt, csak azok nem, akiket legjobban vártam.
- Mi az, nem tetszik a buli? - nézett rám Britt.
- De, csak már jöhetnének a srácok!
- Ami azt illeti... már itt vannak.
- Mi? - kerekedtek ki a szemeim. - És mégis hol? - néztem körbe.
- Gyere - fogta meg a karomat, majd a tömegen végighúzva vezetett. Megláttam őket, amint iszogatnak a konyhapultnál és beszélgetnek - Ő a barátnőm, akiről beszéltem.
A kezemet a szám elé tettem, hogy ne sikítsak, pedig hatalmasat tudtam volna. Ott álltak előttem teljes életnagyságban.
- Szia - mosolygott rám először Zayn, majd megölelt, és sorba mindannyian.
- Mi már találkoztunk, nem? - nézett rám gondolkodva Louis, és még a halvány fényben is láttam a gyönyörű, tengerkék szemét.
- Igen, a boltban - mosolyogtam rá. Hihetetlen, hogy emlékszik!
- Ja, tényleg - mosolygott. - A barátnőd nem bír minket, igaz? - biccentette Britt felé a fejét.
- Ne foglalkozz vele, nem tudja mi a jó.
A mosolyt nem lehetett levakarni az arcomról, olyan boldog voltam, hogy akár a maratont is lefutottam volna.
- Tetszik a ruhád - mosolygott Harry Britt dekoltázsát nézegetve.
- Nem én választottam - közölte monoton hangon Britt.
- Elrabolom egy percre - mosolyogtam Harry-re, majd megfogtam Britt karját és arrébb húztam. - Normális vagy?! Harry Styles-nak bejössz, és te nem is figyelsz rá?!
- És? Van barátom, rémlik? - nézett rám, majd elment. Megforgattam a szememet, majd vissza fordultam Louis felé. Pontosabban csak fordultam volna, mert addigra már nem volt ott. Kerestem őt a szememmel, aztán megláttam, amint egy szőke csajjal beszélget. Elég feltűnően nézegette a testét, és néha megnyalta az ajkát, ami egyébként szexi volt, de a csaj felidegesített.
Leültem a székre, és messziről figyeltem őket. Néztem Louis minden kis mozdulatát, és azt, hogy a lány mennyire nyomul. Szinte már gusztustalan volt... Még pár percig beszélgettek, majd a csaj a kezét Louis vállára tette, és megcsókolta. A szám tátva maradt, a szívem darabokra tört. Ott falták egymás ajkait a szemem előtt, s éreztem, hogy a könnyek lefolynak az arcomon.
- Jess, jól vagy? - érintette meg a vállamat Britt. Felálltam a székről, és felrohantam a szobámba, majd a párnák közé vetettem magam. Nem bírtam abbahagyni a sírást, bármennyire is próbáltam. - Jessica - jött be a barátnőm. - Na, mi történt?
Leült mellém, majd szipogva ránéztem.
- Louis... Louis csókolózott egy lánnyal.
Sóhajtott egy nagyot. Tudtam, hogy legszívesebben mondta volna, hogy "én megmondtam, hogy felejtsd el", de nem tette.
- Szerintem csak egy csók volt, semmi komoly.
- Gondolod? - töröltem meg az arcomat, s halványan bólintott.
- Gyere, menjünk vissza!
- Én inkább egy kicsit itt maradnék - töröltem le a könnyeimet.
- Biztos?
Halványan bólintottam.
- Oké, de ha valamit szeretnél csak szólj - állt fel és kiment. A párnát a kezembe vettem, és szorosan öleltem. Nem tudom, hogy meddig ültem ott, csak el akartam tűnni a semmibe.

A legmélyebb gondolataimban mászkáltam, amikor nyitódott az ajtó. Lassan odanéztem, s egy gyönyörű mosolyon akadt meg a szemem.
- Jól vagy? - jött beljebb Louis. Akaratom ellenére is mosolyogni kezdtem.
- Persze, miért?
- A barátnőd mondta, hogy szomorú vagy - ült le mellém az ágyra. Ahogy belélegeztem az illatát, a szívem gyorsabban kezdett verni.
- Nem vagyok az, tényleg.
- Van kedved táncolni? - mosolygott rám halványan. Hevesen bólogattam, majd megfogta a kezemet, és levezetett. Intett Brittnek, aki betett egy lassú számot. Louis mosolyogva nézett felém, majd megfogta a kezemet, és közelebb húzott magához. A levegőt gyorsan vettem, és ahogy a szemeibe néztem, teljesen elvesztem. Megfogta a derekamat, én átfogtam a nyakát és lassúzni kezdtünk. A fejemet a vállára hajtottam, s ő simogatni kezdte a hátamat. Lehet, hogy hülyeség, de akkor úgy éreztem, hogy ő is szeret engem. Nem tudom meddig táncoltunk úgy, mert teljesen elvesztettem az időérzékemet. Az arcára adtam egy puszit, amin elmosolyodott, majd ajkaira néztem, és nem bírtam magammal. Egyből megcsókoltam, de ekkor a karomra tette a kezét és kicsit eltolt magától. Teljesen leblokkoltam, csak álltam és néztem őt. Kínos volt. Azt hittem, ő is akarja,
- Jess, sajnálom, ha félreérthetően viselkedtem - kezdett el magyarázkodni.
- Nem Louis, nem a te hibád... Csak annyira szeretlek, hogy már beképzeltem a dolgokat, sajnálom - néztem rá, majd gyorsan elmentem onnan. Szuper, teljesen leégtem Louis Tomlinson előtt...