2. fejezet

Sziasztok! :)
Ismét itt a szombat, ami egyet jelent az új résszel. :)
Örömmel konstatáltam, hogy tetszik nektek a blog és várjátok a részeket. Valamint nagyon örülök a sok pipának és kommentnek. Ezeket most se hanyagoljátok el! ;)
Egyébként nagyon sajnálom, hogy ilyen későn hozom a részt, de eléggé lebetegedtem. Mindegy is... :D
Úgy gondoltam, hogy minden részhez csatolok egy zenét, amik szerintem absolute nem fognak kapcsolódni a részekhez, de naaa... xD
Most egész nap EZT a számot hallgattam. Igazából fogalmam sincs róla, hogy miről szól (nem vagyok nagy spanyolos), de megtetszett és gondoltam megosztom veletek. :D
Na, nem is rizsázok tovább, gondolom senki nem az idióta szövegelésemre kíváncsi, szóval itt a rész (kicsit rövid, ezért sorry), jó olvasást! :)
btw.: Fogalmam sincs, hogy a rész alatt mi ez az undorító fehér szín, de fél órás állítgatás után beleuntam és hagytam a francba a szerkesztgetést...

Brittany.xx

~ Brittany Carter ~

Reggel nagyon későn keltem, már tizenegy óra volt. Különös, hisz én mindig kilenc óra előtt szoktam felébredni. Biztos az időeltolódás a hibás...
Miután elvégeztem minden reggeli teendőmet, kezembe fogtam a kémiafüzetemet és levonultam a pizsamámba a földszintre. A pizsim egy nagyon rövid nadrágból és egy félvállas pólóból állt. Nem szívesen hordanám ezt mások előtt, de Jessica nem más, ő csak... Jessica.
Barátnőm a kanapén feküdt egy doboz csokigolyóval a kezében és valami idióta showműsort nézett. Megforgattam a szememet és leültem az egyik fotelba. A füzetemet kinyitottam és tanulni kezdtem a kémikus kölcsönhatás folyamatait. Nem igazán szeretem ezt a tantárgyat, de kozmetikusnak szeretnék majd tanulni és ahhoz kell a kémia.
Már a második oldalt nyálaztam át, amikor megszólalt a csengő. Nem is figyeltem, én értelmesebb dologgal voltam elfoglalva, mint Jess, de úgy tűnt, ő is arra vár, hogy én nyissam ki az ajtót. Unottan becsuktam a füzetet, felálltam és haláltempóba odamentem az ajtóhoz, de közben fejbevágtam Jessica-t egy párnával.
Kinyitottam az ajtót és a kapu előtt egy fiatal, barna hajú srácot láttam meg. Nagyon ismerősnek tűnt, becsuktam magam mögött az ajtót, lesétáltam a lépcsőn és kinyitottam a kaput.
- Öhm... szia! - köszöntöttem.
- Helló! - mosolygott féloldalasan, amitől a gödröcskéi előtűntek. Egész aranyos volt. - Nem tudtam, hogy ilyen dögös csaj költözött a szomszédba. - vigyorogva végigmért, mire zavartan elmosolyodtam.
- Ööö... izé... van barátom. - nevettem el magam idegesen.
- Nekem meg macskám. Mennyi közös van bennünk. - tűnődött el vigyorogva, amire csak egy szemforgatással reagáltam.
- Várjunk csak... te nem az az énekessrác vagy? Izé... Harvey! - mutogattam rá és csettintettem egyet, amikor kimondtam a nevét. Furán nézett rám, felhúzta a szemöldökét és értetlenül elmosolyodott. - Nem... Harry! - kiáltottam fel, amikor eszembejutott a neve.
- Jajám. - kacsintott és elővett egy tollat, majd kikapta a kezemből a füzetemet. - Milyen névre dedikálhatom? - kérdezte, majd a vignettára nézett és elmosolyodott. - Brittany. Szép név. - bólogatott elismerően, majd aláfirkantotta a fedőlap tetejét.
- Aláírtad a kémiafüzetem. - mondtam felháborodva és visszaszereztem a szóban forgó tárgyat.
- Szuper. Most már legalább ér valamit. - vigyorgott önelégülten. - Na szóval, gondolom tartassz házavató bulit és azért jöttem, hogy meghívassam magunkat a srácokkal. - ecsetelte.
- Egy; nem tartok bulit, kettő; nem csak egyedül lakok itt, három; nem vagytok meghívva! - mondtam idegesen, mert nem bírtam felfogni, hogy lehet ekkora bunkó ez a gyerek.
- Huh, nem hallottam még ennyi 'nemet' egyszerre. A lányok általába azt hajtogatják, hogy 'gyorsabban'. - kacsintott, amitől hányhatnékom támadt. Meg attól is, amit mondott. - Kipróbáljuk, te mit mondassz? - suttogta közel hajolva és belemarkolt a fenekembe, mire felemeltem a kezemet és lekevertem neki egy nagy pofont. - Jólvan, baby. - dörzsölgette piros arcát. - Nehezen adod magad. Ez tetszik. - kacsintott, majd nyomott egy puszit az arcomra és sarkon fordult. Néztem, ahogy besétál a szomszéd házba, majd még az ajtó elől visszanézett és rámkacsintott. Megráztam a fejemet és felmutattam a középső ujjamat, mire elvigyorodott és bement a házába. Még percekig bámultam a csukott ajtót, nem értettem mi történt velem. Ajkai helyén az arcom bizsergett, a szívem pedig vadul kalapált. Melegem volt, pedig alig lehetett vagy öt fok, én pedig igencsak alulöltözött voltam.
Egy nagyobb fuvallatra kiszakadtam a gondolataim közül, megborzongtam és gyorsan besiettem a meleg házba. Jessica amint meghallotta az ajtó csukódását, érdeklődve fordult felém. Nem mondtam semmit, csak ledobtam a füzetemet a kanapéra Jess mellé és bementem a konyhába, hogy csináljak magamnak egy bögre kakaót. Épp elővettem a poharat, amikor egy sikításra figyeltem fel, majd barátnőm hatalmas vigyorral az arcán, berontott hozzám, a kezében a füzetemmel.
- Harry Styles? Harry Styles? - kiabálta egyre hangosabban. - Ő volt az, aki csöngetett? Harry Styles? - sipítozott tovább. Megforgattam a szememet, ez a tipikus Jessica reakció, semmi különös.
- Azt mondta, hogyha tartunk bulit, eljön a bandájával. - adtam át neki Harvey... vagyis Harry 'üzenetét'. A következő pillanatban pedig Jessica akkorát sikított, hogy szerintem még a szomszédban tanyázó One Direction is meghallotta. Barátnőm percekig visongott, én pedig a dobhártyámat próbáltam megvédeni a beszakadástól.
- Szuper! Ezek szerint mégis tartunk bulit! - kiáltott fel vígan. - Addig bulizunk, amíg Louis meg nem kéri a kezemet. - jegyezte meg izgatottan, majd hiper sebességgel felrohant az emeletre, gondolom ruhát válogatni.
Remek! Ezek szerint mégsem úszom meg a bulit és Styles idióta, csajozós szövegeit...