Sziasztok! Itt vagyok a 27. fejezettel. Elég rövid lett, de sajnos most csak ennyire volt időm, sajnálom. A helyesírási hibákért előre is bocsi, csak telóról írok. Jó olvasást!
~E
Egész este szinte remegtem a félelemtől. Valamiért attól tartottam, hogy Brian eljön értem. Tudom, hogy hülyeség, de akkor is paráztam. De szerencsére Louis ott volt mellettem.
- Aludj csak - súgta és simogatott. - Itt maradok.
A fejemet a mellkasára tettem, s szorongattam a pólóját. A szememet nem tudtam lecsukni, az agyam egyfolytában pörgött.
Louis hamar elaludt, de én képtelen voltam. A telefonom pittyegésére lettem figyelmes. Óvatosan kimásztam Louis mellől, és feloldottam a telómat. Egy üzenetet kaptam.
Ijedten néztem körül, de a szobában sötét volt. Honnan tudja, hogy mit csinálok, és hogy kivel?! Lassan kinéztem az ablakon, de csak a távolban láttam villámokat, semmi mást. Túl sötét volt.
A konyhában csörömpölést hallottam. Összerezzentem, és Louis-ra néztem, aki édesen szuszogott. Nem akartam feleslegesen felébreszteni, így bátorságot véve lementem a konyhába. Egy villám világított be, s akkor láttam meg egy alakot a pultnak támaszkodva.
- Szia, édes.
A hangtól végigfutott rajtam a hideg.
- Brian - leheltem és felkapcsoltam a villanyt. - Mit keresel itt?
- Jöttem azért, ami az enyém - lökte el magát a pulttól, és odajött hozzám, majd átfogta a derekamat.
- Ne érj hozzám - fordítottam el a fejemet, és kezemet a mellkasára tettem, hogy ellökjem magamtól. Nem sikerült. Túl erősen fogott.
- Sssh - mosolyodott el. - A legutóbb is annyira élvezted - hajolt lassan a nyakamhoz. Nyeltem egy nagyot és becsuktam a szemem, de ajkai nem értek hozzám. Szerencsére.
- Nekem most már itt van Louis, menj el!
Felnevetett és egy hajtincset a fülem mögé tett.
- Elmegyek, de te is jössz velem, drágám.
- Nem, én itt maradok! - löktem el hirtelen, mire nekiesett az asztalnak és beütötte az oldalát.
- Sssz.. - szisszent fel, és mérgesen nézett rám. - Ezt meg mégis hogy képzelted?! - jött felém dühösen, megragadta a karomat és a falhoz nyomott.
- Ne, engedj el!
- Kussban maradsz! - rángatott, s keményen megcsókolt.
- Mmmm! - próbáltam elfordítani a fejem, de az arcomat erősen fogta. Gondolkodás nélkül emeltem fel a térdemet, így megrúgtam ott, ahol a fiúknak a legjobban fáj.
- Ah, baszd meg! - kiáltott föl és a fájó pontját fogta, majd amikor menekülni akartam, erősen megragadta a csuklómat és szorosan magához vont.
- Engedj el! - csapkodtam a mellkasát.
- Kuss! - mordult rám, és erősen a fenekembe markolt.
- Nee, aú! - kiáltottam föl, amikor elkezdte levenni rólam a pólómat.
- Mi a francot művelsz?! - lépett be Louis, elhúzott tőle és a háta mögé bújtam. - Húzás van, amíg szépen mondom!
- Mi az, bánt, hogy a csajodnak nem vagy elég jó? - mosolygott keserűen, mire Louis ököllel behúzott neki egyet. Brian a földre esett, és a véres orrát fogva nézett rám bosszúsan. Lassan felkelt, Louis megragadta a pólóját és kitolta a házból. Még egy csattanást hallottam, majd Louis idegesen jött be.
- Jól vagy? - ölelt magához. Arcomat a mellkasába fúrtam, és próbáltam visszatartani a könnyeimet. - Úgy sajnálom - súgta.
- Nem.. nem a te hibát - szipogtam. - Brian egy barom...
- Feljelentjük!
- Ne, nem akarom, hogy aztán a haverjai is rám szálljanak...
Szorosan ölelt hosszú perceken keresztül, és a hajamba adott egy puszit.
- Gyere, próbálj meg aludni - fogta meg a kezemet, visszamentünk a szobába és visszafeküdtünk az ágyba.
Nagy nehezen álomba merültem.
Másnap reggel ijedten ébredtem, mert Louis nem volt mellettem.
- Louis! - ültem fel rémülten, ledobtam magamról a takarót és lerohantam a konyhába. - Louis! - ugrottam a nyakába.
- Szia! - nevetett kicsit és átölelt. - Ennyire hiányoztam? - csókolt meg.
- Igen, nagyon! - mosolyogtam.
- Csináltam kávét - húzta ki nekem a széket, odaadta és leült velem szembe.
- Köszönöm - kortyolgattam.
- Ma mit szeretnél csinálni?
- Mindegy - vontam vállat. Még mindig sokkos voltam a történtek miatt.
- Ahj, ne aggódj kicsim - ült át mellém és átölelt. - Elmegyünk valahova, vagy inkább itthon szeretnél maradni?
- Mindegy, csak veled legyek - döntöttem a fejemet a vállára, s simogatta a karomat.
- Akkor... strand? - nézett le rám.
- Oké, legyen - ittam meg a kávém utolsó kortyát, majd felmentem a fürdőruhámért, Louis is átöltözött és elmentünk a strandra. Bár ott is mindenhol Brian-t láttam, de Louis miatt próbáltam elrejteni rémültségemet...
- Aludj csak - súgta és simogatott. - Itt maradok.
A fejemet a mellkasára tettem, s szorongattam a pólóját. A szememet nem tudtam lecsukni, az agyam egyfolytában pörgött.
Louis hamar elaludt, de én képtelen voltam. A telefonom pittyegésére lettem figyelmes. Óvatosan kimásztam Louis mellől, és feloldottam a telómat. Egy üzenetet kaptam.
,,Nagyon édesen alszol, csak kár, hogy nem mellettem.
De minden csak idő kérdése. Csókollak, Brian xx"
Ijedten néztem körül, de a szobában sötét volt. Honnan tudja, hogy mit csinálok, és hogy kivel?! Lassan kinéztem az ablakon, de csak a távolban láttam villámokat, semmi mást. Túl sötét volt.
A konyhában csörömpölést hallottam. Összerezzentem, és Louis-ra néztem, aki édesen szuszogott. Nem akartam feleslegesen felébreszteni, így bátorságot véve lementem a konyhába. Egy villám világított be, s akkor láttam meg egy alakot a pultnak támaszkodva.
- Szia, édes.
A hangtól végigfutott rajtam a hideg.
- Brian - leheltem és felkapcsoltam a villanyt. - Mit keresel itt?
- Jöttem azért, ami az enyém - lökte el magát a pulttól, és odajött hozzám, majd átfogta a derekamat.
- Ne érj hozzám - fordítottam el a fejemet, és kezemet a mellkasára tettem, hogy ellökjem magamtól. Nem sikerült. Túl erősen fogott.
- Sssh - mosolyodott el. - A legutóbb is annyira élvezted - hajolt lassan a nyakamhoz. Nyeltem egy nagyot és becsuktam a szemem, de ajkai nem értek hozzám. Szerencsére.
- Nekem most már itt van Louis, menj el!
Felnevetett és egy hajtincset a fülem mögé tett.
- Elmegyek, de te is jössz velem, drágám.
- Nem, én itt maradok! - löktem el hirtelen, mire nekiesett az asztalnak és beütötte az oldalát.
- Sssz.. - szisszent fel, és mérgesen nézett rám. - Ezt meg mégis hogy képzelted?! - jött felém dühösen, megragadta a karomat és a falhoz nyomott.
- Ne, engedj el!
- Kussban maradsz! - rángatott, s keményen megcsókolt.
- Mmmm! - próbáltam elfordítani a fejem, de az arcomat erősen fogta. Gondolkodás nélkül emeltem fel a térdemet, így megrúgtam ott, ahol a fiúknak a legjobban fáj.
- Ah, baszd meg! - kiáltott föl és a fájó pontját fogta, majd amikor menekülni akartam, erősen megragadta a csuklómat és szorosan magához vont.
- Engedj el! - csapkodtam a mellkasát.
- Kuss! - mordult rám, és erősen a fenekembe markolt.
- Nee, aú! - kiáltottam föl, amikor elkezdte levenni rólam a pólómat.
- Mi a francot művelsz?! - lépett be Louis, elhúzott tőle és a háta mögé bújtam. - Húzás van, amíg szépen mondom!
- Mi az, bánt, hogy a csajodnak nem vagy elég jó? - mosolygott keserűen, mire Louis ököllel behúzott neki egyet. Brian a földre esett, és a véres orrát fogva nézett rám bosszúsan. Lassan felkelt, Louis megragadta a pólóját és kitolta a házból. Még egy csattanást hallottam, majd Louis idegesen jött be.
- Jól vagy? - ölelt magához. Arcomat a mellkasába fúrtam, és próbáltam visszatartani a könnyeimet. - Úgy sajnálom - súgta.
- Nem.. nem a te hibát - szipogtam. - Brian egy barom...
- Feljelentjük!
- Ne, nem akarom, hogy aztán a haverjai is rám szálljanak...
Szorosan ölelt hosszú perceken keresztül, és a hajamba adott egy puszit.
- Gyere, próbálj meg aludni - fogta meg a kezemet, visszamentünk a szobába és visszafeküdtünk az ágyba.
Nagy nehezen álomba merültem.
Másnap reggel ijedten ébredtem, mert Louis nem volt mellettem.
- Louis! - ültem fel rémülten, ledobtam magamról a takarót és lerohantam a konyhába. - Louis! - ugrottam a nyakába.
- Szia! - nevetett kicsit és átölelt. - Ennyire hiányoztam? - csókolt meg.
- Igen, nagyon! - mosolyogtam.
- Csináltam kávét - húzta ki nekem a széket, odaadta és leült velem szembe.
- Köszönöm - kortyolgattam.
- Ma mit szeretnél csinálni?
- Mindegy - vontam vállat. Még mindig sokkos voltam a történtek miatt.
- Ahj, ne aggódj kicsim - ült át mellém és átölelt. - Elmegyünk valahova, vagy inkább itthon szeretnél maradni?
- Mindegy, csak veled legyek - döntöttem a fejemet a vállára, s simogatta a karomat.
- Akkor... strand? - nézett le rám.
- Oké, legyen - ittam meg a kávém utolsó kortyát, majd felmentem a fürdőruhámért, Louis is átöltözött és elmentünk a strandra. Bár ott is mindenhol Brian-t láttam, de Louis miatt próbáltam elrejteni rémültségemet...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése