26. fejezet

Sziasztok! Ismet itt vagyok egy rovid resszel de nehany dolog kiderul benne. Sajnalom amiert nem tegnap tettem fel a reszt de tegnap este fel 9 korul ertem haza. Ugy volt hogy mar 28-adikan itthon leszek de kicsit elcsuszott ez. Azert remelem tetszik a resz es kapok par kommentet. A kovetkezo reszt hosszabbra tervezem meglatjuk mi sul ki belole. Jo olvasast!
Brittany.xx

- Szóval... miért jöttél? Kiröhögni vagy még jobban megalázni? - kérdezte elgyötört hangon. Az előbbi jókedve azonnal eltűnt, amint Adison kilépett az ajtón.
- Én nem... nem akartalak megbántani - tiltakoztam azonnal. - Csak ez nem helyes.
- Neked muszáj mindig helyesen cselekedned?
- Nem muszáj, de én még soha nem csináltam ilyet - mondtam, majd leültem a kanapéra, viszont messzire húzódtam tőle. - Mindig Jessica volt az, aki bajba keveredett, és én voltam aki kihúzta őt. Senki nem értette, hogy lehetünk jóba, mert ő nem volt jó tanuló és sorra járta a pasik ágyát már nyolcadikba is. Én pedig rendszerint kitűnő voltam a suliban, és tizenegyedikig nem is volt barátom. Aztán anya és apa áthívták Jake-éket, és megbeszélték, hogy egyesíteni akarják a családainkat, erre pedig a legjobb mód, ha mi összeházasodunk. Viszont nem akarták elsiettetni velünk mindezt, szóval ránk hagyták a kapcsolatot azzal a kikötéssel, ha egyszer hozzámegyek.
- De miért egyeztél bele? - szakított félbe.
- Nem nagyon volt választásom, de igazából ez megfelelt nekem. Jake helyes, törődő és jó az anyagi háttere. Mindig biztos helyem volt mellette, mert ő szeret és sose szakítana velem. A gyerekeinknek nem kellene nélkülözniük semmit. Minden stimmelt az elvárásaimnak.
- Kivéve az, hogy nem szereted - vágott ismét közbe Harry.
- Ő egy nagyon kedves fiú. Nem akarom megbántani. Senkit se akarok. - Ráztam a fejem tehetetlenül.
- Engem mégis folyton megbántasz - motyogta.
- Tudom... - suttogtam. - De ezt nem is értem. Alig ismerjük egymást, de te versenyezni akarsz Jake-kel.
- Igen, alig ismerjük egymást, de irántam mégis többet érzel már most, mint Hartley iránt egész életedben - szakított félbe hevesen, majd közelebb csúszott hozzám. - Miért nem csinálod végre egyszer azt, amit szeretnél, ahelyett, amit elvárnak? - kérdezte, majd megtámaszkodott a fejem mellett és közel hajolt az arcomhoz.
- Anyám kényszerítene az esküvőre - tört ki hirtelen belőlem.
- Felnőtt nő vagy. Nem mondhatják meg, mit tegyél - suttogta.
- Tizenhét éves vagyok. Huszonegy évesen leszek csak felnőtt - ráztam a fejem lemondóan.
- Itt, Angliába már tizennyolc évesen felnőttnek számítasz - mosolygott rám Harry.
- De hivatalosan floridai vagyok. Ott pedig huszonegy a korhatár. - kezemet meztelen vállára simítottam, muszáj volt éreznem bőre melegségét. - Nincs pénzem állampolgársági vizsgára és anyáéktól se kérhetek, mert nem adnának.
- Én adhatok. Tudod, megtehetem - vigyorgott. Gödröcskéi feltűntek, amitől nekem is mosolyognom kellett.
- Nem fogadhatom el, és különben is, szülői hozzájárulás is kell, azt pedig nem kapok, ahogy pénzt sem - rántottam meg a vállamat csalódottan.
- Akkor legalább azt tedd meg, hogy odaállsz anyukádék elé és elmondod, hogy nem akarsz Hartley-val lenni.
- Mondtam már, kényszerítene - hajtottam le a fejemet szomorúan.
- Megvédenélek - mosolygott. - Mindig.
- Majd egyszer talán elmondom Jake-nek, hogy megcsaltam, és ha ő elhagy, talán azt hagyják a szüleink. De nagy a garancia rá, hogy csak pipa lesz, aztán megbékél - mosolyogtam kényszeredetten. - Bárkit megkaphatsz, szerintem tegyél le rólam. Nem érem meg.
- Szerintem pedig nagyon is megéred - suttogta ajkaimra, majd lassan összesimította az övéivel és lágyan kezdett csókolni. Minden érzelmét belesürítette, egyik kezét hajamba csúsztatta, a másikat pedig a derekamra tette, a pólóm alá, hogy bőreink érintkezzenek. A szívem lüktetett, végtagjaim pedig remegtek. Ilyen mértékű szenvedélyt még soha senki nem keltett bennem.
- Aludj itt nálam - mondta mosolyogva amikor ajkaink elváltak. Mindketten ziháltunk, szeme ragyogott, haja pedig kócos volt, olyan, amilyen egész biztosan az egyém is.
- Nem lehet. Jessicának ezt a pár napot is alig tudtam kimagyarázni - vontam meg a vállamat.
- Mondd azt neki, hogy átjöttél, mert valamit itthagytál, aztán bealudtál.
- Nem tudom - húztam az agyát. Igazából mikor felajánlotta, hogy aludjak itt, már akkor eldöntöttem magamban, hogy nem érdekel se Jess, se senki, én akkor is itt maradok.
- Mit kell tennem azért, hogy itt maradj? - csillant fel a szeme. Elvigyorodtam, belecsúsztattam a kezemet a hajába és közelebb húztam az arcát az arcomhoz.
- Csak csókolj meg.
- Biztos? - bizonytalankodott. Ő bizonytalankodik? Mi történik itt?
- Azt akarom, hogy csókolj meg!
Amint kimondtam, Harry hevesen tapasztotta össze ajkainkat és olyan gyorsan kezdett csókolni, hogy alig bírtam tartani a tempót. Ledöntött a kanapéra és fölöttem támaszkodott. És ebben a percben döntöttem el, hogy amint csak lehetséges, elmondom Jake-nek és anyáéknak, hogy nem akarok Mrs. Hartley lenni soha. Nem akarok egy eltervezett házasságot. Nem akarok egy olyan fiúhoz hozzámenni, akibe nem vagyok szerelmes. Nem akarom! Csak Harryt akarom. Semmi és senki mást. Ez pedig megrémít. Nagyon megrémít.
Hamarosan már az ágyában feküdtünk. Az ő pólója és boxerja volt rajtam, míg rajta csak egy alsó. Kicsit zavarbaejtő helyzet volt, mert a takaró is csak a derekunkig fedte testünket.
Ő hajammal játszott, míg én a homlokomat a vállának döntöttem, és a hasát cirógattam az ujjaimmal.
- Milyen furcsa, hogy a barna az ideálom, a legtöbb barátnőm mégis szőke volt - gondolkodott el, a hajamat pedig az orrához rakta, "bajuszt" csinált. Ha valaki most látott volna minket, egy szerelmespárnak hittek volna, pedig mi sem áll távolabb az igazságtól.
- Hé! - Böktem meg kicsit erősebben a hasát, mire megrándult. - Én nem vagyok a barátnőd!
- Csak idő kérdése... - vigyorodott el.
- Nagyon maximalista vagy.
- Te is! - vágott vissza. - Látod? Tökéletes pár lennénk - mosolygott boldogan.
- De sose leszünk - motyogtam halkan, de sajnos meghallotta és elkomorodott.
- Hé, ne! Ne rontsd el a hangulatot. Kérlek - puszilt bele a hajamba, majd szorosan magához ölelt. Jó volt Harrynek, hogy meg volt benne a remény, amiért bízott abban, hogy egyszer - a közeljövőben - egy pár leszünk, de nekem a reménykedésem már akkor elúszott, amikor Niall előtt lebuktunk...