20. fejezet

~ Brittany Carter ~

Pár perce tettem csak le a telefont, de Harry ismét elkezdte azt, ami miatt Jessica biztos hülyének nézett. A hangom remegett, dadogtam és egy ép mondat sem jutott az eszembe, amikor Harry hátulról átölelt és a nyakamra tapasztotta az ajkait. Az ágyába ültünk, Niall nemrég ment el. Azt mondta, hogy fedez minket a többiek előtt, meg még hozzáfűzött valamit a védekezésről, mire kishíjján kirugdaltuk Harryvel az ajtón. Utána elkezdtünk beszélgetni és ismét szóbajött az, hogy ő nem tud csak a barátom lenni. Aztán megcsörrent a telefonom és Harry forró ajkai elvonták a figyelmemet, nos... mindenről. Ajkai egyre feljebb kalandoztak az arcomon, közben végigdöntött a matracon, de a telefon ismét megszólalt.
- A francba már! - morogta Harry idegesen. - Kapcsold ki azt a szart! - mutatott a csörgő mobilra, de csak rosszallóan megráztam a fejemet és ismét felültem az ágyba.
- Igen? - kérdeztem remegő hangon.
- Szia, drágám - csendült fel Jake vidám hangja. - Mesélj, mi újság van veled? - lelkesedett be. Harry érdeklődően tekintett rám, majd ismét odahúzódott mögém és az ölelésébe vont, ajkait újfent a nyakamra tapasztva.
- Öhm... Jake? - ziháltam bele a hangszóróba. - Vagyis... szia! Minden rendben van velem -kuncogtam fel, de nem a barátom miatt, hanem mert Harry egy kifejezetten csikis pontot érintett a szájával. Belemarkoltam a karjába, ami az oldalamat szorította, amikor a fülem alatt beleharapott az érzékeny bőrbe. Elfojtottam - vagy legalábbis próbáltam - egy nyögést, mire éreztem Harry mosolyát a nyakamon.
- Minden rendben, Brie? - kérdezte Jake. Magam elé képzeltem, ahogy értetlenkedve összevonja a szemöldökét, majd hirtelen azon kaptam magam, hogy nem is Jake-et láttam magam előtt, hanem Harryt. Megráztam a fejemet, majd próbáltam Jake-re figyelni, de ez elég nehézkesen ment.
- Persze, minden rendben, csak... filmet nézek... - dadogtam bele az idióta kifogást. - És le fogok merülni, le kell tennem. Szia! - gyorsan leraktam a telefont, majd elhajítottam valahova és szembe fordultam Harryvel.
- Na végre - sóhajtott megkönnyebbülve, majd ismét végigdöntött az ágyon és fölém hajolva közeledett az ajkaim felé.
- Ne! - leheltem kétségbeesetten és a vállára tettem a kezemet. - Ezt nem szabad.
- Miért mindig azzal jössz, hogy mit szabad és mit nem? - kérdezte. - Miért nem azzal, hogy mit akarsz és mit nem? És tudom, hogy akarsz engem, ugyan annyira, amennyire én akarlak téged - hajolt még közelebb.
- Barátom van - mondtam halkan.
- Akit nem szeretsz! - vágott vissza azonnal.
- De... de szeretem! - tiltakoztam, de ezt még én sem hittem el.
- Nem, nem szereted! És ezt te tudod a legjobban - annyira közel hajolt hozzám, hogy a homlokát az enyémnek tudta dönteni és azt a levegőt lélegezte be, amit én kifújtam. - De tudom, hogy engem képes lennél szeretni - suttogta ajkaim közé.
- Ne mondd ezt! Mi soha nem leszünk együtt, ezt pedig te tudod a legjobban - ingattam a fejemet.
- Miért? Miért ne lehetnénk együtt? - értetlenkedett.
- Egy csomó oka van. Te híres vagy, én nem. Van barátom. És én soha nem tudnám megadni neked azt, amire szükséged van.
- Mindent meg tudnál adni nekem - válaszolt hevesen.
- Nem, mert tudom, hogy neked csak arra kellenék - suttogtam elpirulva, szomorúan.
- Ez nem igaz! - tiltakozott hevesen. - Először tényleg azért nyomultam rád és nem vagyok büszke magamra. De most már nem az érdekel. Vagyis de! Az is, de nem csak az. Megkedveltelek - mondta el bonyolult beszédét. Szemeim tágra nyíltak a döbbenettől. Megkedvelt? - És tudom, hogy te is kedvelsz engem.
- Ezt meg miből vetted le? Abból, hogy közöltem veled, mennyire utállak, vagy abból, hogy pofonvágtalak? Háromszor - mondtam szarkasztikusan.
- Figyelj! A szád hazudhat, - húzta végig egy ujját alsóajkamon. - de a szemed - nyomott egy-egy csókot a lehunyt szemeimre. - és a szíved - tette tenyerét a mellemre és most semmi hátsószándékot nem éreztem. - soha - lágyan fejezte be, nem volt durva, követelőző a hangja. - Tudom, hogy érzel valamit irántam, és ezt be is fogom bizonyítani - suttogta ajkaimra, majd lágyan rásimította az övéit. Nem mozdult, csak enyémen tartotta a száját. A szívem gyorsan kezdett dobogni, bár eddig sem volt épp' nyugalmi állapotban. Harry keze még mindig a mellemen volt, és amikor megérezte a gyors tempót elmosolyodott, és végre igazán csókolni kezdett. A kezeim addig mellettem feküdtek, de most felvezettem őket Harry meztelen hátán, és beletúrtam alvástól kócos hajába. Nyelve a számba csúszott, simogatta az enyémet én pedig próbáltam tartani a tempót. Most teljesen tudatomnál voltam, de eszem ágában sem volt megszakítani ezt a szenvedélyes csókot. Még soha nem csókoltak így, ennyi érzéssel, bár eddig Harryn kívül csak Jake-kel csókolóztam, de ha az ő összes csókját összegyúrnánk se lenne olyan, mint Harrynek egy. Harry kezeit levezette a pólója szegélyéhez, ami rajtam volt, és benyúlt alá. A csípőmet szorította, úgy csókolt tovább, majd egyszer csak az egyik keze felfelé kezdett csúszni. Elhúztam magamtól a fejét a hajánál fogva, ragyogó szemei megbabonáztak.
- Ne rontsd el - suttogtam, mire visszatette kalandozó kezét a csípőmre, boldogan elmosolyodott, és ismét megcsókolt, ugyanolyan szenvedéllyel, mint az előbb.
- Bocsi, srácok, csak itt hagytam a... - tört ránk valaki, mire Harry azonnal elhajolt tőlem. Niall állt az ajtóban, döbbenten, lefagyva. Na, ezt hogy magyarázzuk meg?

Brittany.xx