18. fejezet

~ Brittany Carter ~

Reggel arra ébredtem, hogy valaki eszeveszettül nyomja a csengőt. Harry szerencsére még nem ébredt fel, de nem is akartam, nagyon kimerült a rémálma miatt, kell neki a pihenés. Kikászálódtam Harry karjai közül, nyöszörgött egy kicsit, majd begyűrte a takarót a kezei közé és megnyugodva aludt tovább.
Gyorsan végignéztem magamon. A tegnapi ruhám volt rajtam, ami azért elég visszataszítóan nézett ki a maga gyűrött, többnapos formájában. Odabaktattam Harry szekrényéhez, kikaptam belőle egy szürke melegítőalsót és egy fehér pólót, majd átvedlettem a ruhákat és lesiettem a földszintre. Az ajtóban egy szőke srác állt. Arca meglepett lett, amikor meglátott és szemei pedig elkerekedtek, amikor végignézett rajtam.
- Öhm... szia... Niel? - kérdeztem zavartan, eléggé kínos volt, hogy nem emlékeztem a nevére.
- Niall. - javított ki mosolyogva. - Harry itt van? És amúgy te hogy kerülsz ide, Brittany? Ti ketten nem utáljátok egymást, vagy mi? - értetlenkedett.
- Harry... izé, beteg lett... vagyis megsérült és... szóval most én ápolom... asszem'. - dadogtam össze-vissza, eléggé esetlenül festhettem.
- Mi történt vele? Ugye jól van? - kezdett aggodalmaskodni és azonnal beinvitálta magát a házba. Becsuktam az ajtót és annak dőlve figyeltem a srácot.
- Nem olyan komoly. Csak most nem tud menni... se írni, meg ilyesmik. Vagyis, ha jobbkezes... - zavarogva jelentettem ki.
- Nem olyan komoly? - döbbent meg Niall. - Mi az hogy nem tud menni? Hol van most? - kezdett hangosan beszélni, majd ledobta a cipőjét és a kabátját és felindult az emeletre.
- Ne! - kaptam keze után. - Alszik. Hagyd most, nagyon kimerült. - magyaráztam, mire bólintott egyet és velem a nyomában bement a nappaliba.
- Várjunk csak! Kimerült? - fordult felém vigyorogva, majd végignézett rajtam. Harry ruhái, nyúzott arc és borzos haj. Jaj, ne! - Inkább ne mondd el, miért merült ki... Rátok szakadt az ágy és azért sérült meg, mi? - vonogatta a szemöldökét.
- Nem! Nem! Dehogy is! Barátom van, nem csalnám meg! - tiltakoztam hevesen.
- Figyelj, Britt... - tette együttérzően a vállamra a kezét. - Én nem ítélkezem. - bólogatott. Lesöpörtem a tenyerét magamról és szemforgatva ingattam lassan a fejemet.
- Lapozzunk, oké? - mondtam, majd elindultam a kanapéhoz, de mielőtt letudtam volna ülni, kiabálásra figyeltem fel.
- Brittany!
Nem törődve a szöszivel, felrohantam az emeletre, egyenesen Harry szobájába.
- Mi az? - rontottam be.
- Semmi, csak megijedtem, mert nem voltál mellettem. - mondta nyugodtan, amikor konstatálta, hogy megvagyok. - Miért vannak rajtad a ruháim? - húzta fel a szemöldökét.
- Öhm... - ez kínos... - Mivel nem hoztam magammal más ruhát, valamire át kellett öltöznöm, ugye nem baj? - hintáztattam magam a sarkamról a lábujjaimra, mint egy bűnben lévő kislány.
- Dehogy! - vigyorodott el önelégülten. - Tudod, remekül állnak rajtad. - kacsintott, mire arcomat elöntötte a forróság.
- Itt van Niall. - tereltem a témát.
- Tényleg? Hogy-hogy? - örült meg. Valószínűleg valóban olyan jó barátok, mint a kamerának mutatják.
- Gondolom érdeklődni jött, hogy hol vagy már. - mosolyogtam.
- Szevasz, haver! - lépett be Niall. Megkerült, odament Harry-hez és belecsapott a tenyerébe, majd egy "laza srácok vagyunk" ölelésbe részesítette. - Hamar kicseréltétek az ágyat. - nézett körül.
- Mi? - értetlenkedett Harry.
- Hallottam, hogy leszakadt és azért sérültél meg. Jó volt az éjszaka a szöszivel? - biccentett felém. Hah, én szöszi? Akkor ő mi? Mr. Szőke Vagyok Mert Ez Menő... Különben is, aranybarna vagyok és természetes a hajszínem, nem pedig festett!
- Mi van? - nézett rám értetlenkedve, majd Niall-re kapta a tekintetét. - Nem feküdtünk le. - motyogta, s mintha csalódottságot véltem volna felfedezni a hangjában.
- Ja, persze. - röhögött Niall. - De amúgy mi történt veled? - mutatott Harry bekötözött karjára. A göndör kétségbeesetten nézett rám. Egyikünk sem akarja elmondani senkinek, mi történt köztünk.
- Harry csak véletrenül eltört pár tányért, a szilánkok meg beleálltak a kezébe, meg a lábaiba. - mentettem ki, mire Niall sajnálkozva tekintett rá.
- Paul reggel hívta Liam-et, hogy egy interjúnk lenne holnap után, de akkor lemondjuk, amíg meg nem gyógyulsz. - mondta a szőke. - Amúgy Louis is bekrepált. Valami zűr van közte meg Jessica között. - tért át más témára. - Basszus, ti szétszeditek a bandát! - nézett rám vádlón, majd ijedt tekintetemet látva elnevette magát. - Csak szivatlak.
Végül én is odatelepedtem melléjük az ágyra és szépen elbeszélgettük az időt. Niall nagyon jófej és ez idő alatt jobban megismertem Harry-t is, akit -kezdem úgy érezni- félreismertem. Talán nem is olyan szemétláda, mint gondoltam. Ki tudja?