17. fejezet

Sziasztok! :)

Sajnálom, hogy ilyen késő este hozom a mellesleg rövid részt, de sajnos csak ennyi időm volt :/ De a következőt hosszabbra írom! jó olvasást :)

~E

~ Jessica Ryan ~

Könnyektől kedves arcomat törölgettem, miközben rohantam fel a szobámba. Bevágódtam a párnák közé és hangosan sírtam tovább. Úgy éreztem, mintha tényleg szakítottunk volna, pedig igazából nem is voltunk együtt. Csak azt nem értettem, hogy akkor ő miért sírt? Olyan jó lett volna, ha Britt a fejemhez vágja, hogy hülye vagyok. De nem volt ott, és fogalmam sem volt, hogy merre lehet.

Elővettem a telefonomat, és írtam neki egy sms-t, hogy ha tud hívjon fel, mert szükségem van rá. Talán az utóbbi időben eltávolodtunk egymástól, és ez inkább az én hibám, ami nagyon bánt.

Idegesen, görcsbe szorult gyomorral feküdtem az ágyon. Fogalmam sincs, hogy mennyi ideig, de elég sokáig. Mikor meguntam a semmit tevést, újra a kezembe vettem a telefonomat és felmentem twitterre. Pontosan az fogadott, amire számítottam.

"Louis végre rájött, hogy neki én kellek és nem az a ribanc..."

"Biztos a csajszi félrelépett ;)"

"Összetörte Louis szívét... holnap megyek és kinyírom!"

És ezek még a legenyhébb tweetek közé tartoztak. Újra elkapott a sírás, s a telefonomat idegesen az ágy végébe dobtam. Felhúztam és átöleltem a lábaimat, a fejemet a térdemre hajtottam és a könnyek megállás nélkül folytak le az arcomon. Talán minden jobb lett volna, ha nem is találkozunk, ha tovább rajongok őrülten. Mert azt hiszik Louis Tomlinson barátnőjének lenni könnyű, de már tudom, hogy nem az. A rajongók ijesztőek, pedig igazából nem is történt semmi komoly. Amikor azt mondta szeretlek, az is egy nagy hazugság volt.

Ordítani tudtam volna a sok fájdalomtól. Hirtelen ötlettől vezérelve a szekrényemhez mentem, kivettem a lehető legszexibb ruhámat és bementem a fürdőbe. Lefürödtem, normális sminket csináltam és a hajamat kivasaltam. Felvettem a ruhát, majd fújtam magamra egy kis parfümöt és végignéztem magamon a tükörben.

- Irány a party - sóhajtottam, majd elindultam azokhoz az elhagyatott utcákhoz, ahol nem olyan rég barátokra találtam.

A hangjukat már messze lehetett hallani. Odamentem, s ahogy Brian meglátott, rögtön felállt és magához ölelt.

- Szia, csajszi! Újra itt?

- Ja, szükségem van egy kis lazulásra. Van kedvetek bulizni? - néztem rajtuk végig.

- Szivi, mi mindig bulizunk - mondta lazán Josh. - Gyere, ülj le és igyál velünk.

- Kösz - mosolyogtam, majd közéjük vágódtam és meghúztam egy üveg martinit.
- Na mesélj, mi az? - ült mellém Brian, és a kezét a combomra tette. - Hallottuk, hogy szakítottál a celeb pasiddal.
- Nem is voltunk együtt igazából... De mindegy, ma megcsókolt, aztán elkezdett sírni és hazarohant.
- Sírni? Pff, de béna - röhögött Brian.
- Hé! - ütöttem oldalba. - Ne beszélj így róla, szeretem!
- Hogy szeretheted? Fogadjunk, hogy már lefektetett.
- Na és ha igen?
- Csak arra kellettél neki. Minden sztárocska ilyen...
- Nem! - néztem rá. - Csak.. Mindegy, ez bonyolult és ne is beszéljünk róla.
- Rendben, ahogy akarod. Viszont elmehetünk hozzám, hogy szórakozzunk kicsit - ült közelebb, és egy finom puszit adott a fülem mögötti pontra. Becsuktam a szemem, elmosolyodtam és hátrahajtottam a fejemet. - Elfeledtetek veled minden problémát - súgta a fülembe. - Ha te is akarod.
- Akarom - sóhajtottam, majd beletúrtam a hajába, mikor a nyakamat kezdte el csókolgatni.
- Ne itt dugjatok, légyszi - szívott a cigibe Hope.
- Gyere - állt fel Brian, majd felsegített és elmentünk hozzá. Ahogy beléptünk az ajtón, rögtön a falhoz nyomott és vadul megcsókolt. De egyáltalán nem bántam ezt az oldalát, legalább mellette ha egy kis időre is, de elfelejthetem a valóságot.