Prológus

Sziasztok! :)
Nos, ez a blog is megnyitja kapuit, amit ~E-vel közösen írunk. Szombatonként lesznek részek és felváltva hozzuk azokat. Reméljük mindenkinek tetszeni fog és hagytok magatok után nyomot, egy komment formájában.
Btw. : Az írás közben EZT a dalt hallgattam. Igazából szerintem egy kicsit se kapcsolódik a 'rész'hez, de aki gondolja, hallgassa meg. Kicsit inspiráló  a hangulata miatt. :D
Btw2. : Boldog születésnapot Harry! <3 & Ti is imádjátok a Midnight memories klippjét? Nagyon cool lett. *-*

Jó olvasást! :)

Brittany.xx

~ Brittany Carter ~

Az életem egy kész káosz lett, amikor elköltöztem otthonról. Elhagytam a napfényes Floridát az esős Londonért. Nagy váltás, ugye? Az egyetlen segítségem a legjobb barátnőm, Jessica volt, aki úgy döntött, támogatja az őrült ötletemet és követ egy másik kontinensre is. Pénz híján nem voltunk, tekintve, hogy híres szüleim vannak. Anyukám divattervező, apukám pedig filmproducer, ezért azt mondták, hogy vesznek egy lakást nekünk, de a számlákra már mi keressük meg a pénzt. Őszintén szólva egy valami, vagyis valaki miatt maradtam volna csak Floridában, a barátom miatt. De egy ember nem akadályozhat az álmaimban, így a távkapcsolat maradt. Már egy éve együtt voltunk, úgy éreztük, elég erős ahhoz a kapcsolatunk, hogy kibírjuk ezt is.

Gondolkodásomat Jessica zavarta meg, aki hatalmas mosollyal az arcán közölte, hogy megérkeztünk. Kinyitottuk a taxi ajtaját, kiszálltunk és a sofőr segítségével kivettük a bőröndjeinket a csomagtartóból. Megköszöntük és kifizettük a fuvart, majd jobbal szemügyre vettük a házat. Jobban mondva palotát. Törtfehér színű falai voltak, rengeteg ablak tarkította azt és három emeletes volt. Nem értem, miért kellett ekkora házat venni két lánynak, de ajándék lónak ne nézd a fogát!

Jessika elővette a kapukulcsot, kinyitotta a világoskék, rácsos vaskaput és maga után húzva a bőröndjeit, lépdelt fel a lépcsőn, hogy megérkezzen a fehér ajtó elé. Követtem őt, ő pedig kinyitotta a bejáratot is és felfedte előttünk a házat. Ha azt mondom, eddig túl nagynak gondoltam, akkor hatalmasat tévedtem. Kívülről feleekkorának se látszik. Először egy előtérbe értünk, a falak hófehérek voltak, tükrök és kis szekrények borították. A kabátjainkat egy-egy akasztóra feltettük, a cipőinket csak lazán lerúgtuk a lábainkról és a bőröndjeinket is ott hagytuk, ahol voltak. Jess tovább indult, én pedig bezártam az ajtót, majd barátnőm után eredtem. Az egész mindenség bézs, barna és fehér színű volt. A falak bézsen tündököltek a nappaliba, aminek a közepén volt egy hatalmas TV, előtte egy üveg dohányzóasztal volt, sötétbarna kanapék és fotelek vették körül. A TV mellől nyílt az amerikai stílusú konyha, amit pultok öleltek körül és egy hatalmas üvegasztal is helyet kapott benne. Körülötte bárszékek álltak és nagyjából ennyi.

Ahogy megfordultam, egy üvegajtóval találtam szembe magam, ami a kertbe vezetett. Ki nem szerettem volna menni, de ahogy kinéztem, megakadt a szemem az udvar közepén álló, hatalmas medencén. Uram Isten. Még csak az alsó szinten voltunk, de itt majdnem szívrohamot kaptam, mi lesz, ha meglátom a többi emeletet és a szobámat? Bele sem merek gondolni...