1. fejezet

Sziasztok! :)

Huh, egy kicsit izgulok, hogy mit fogtok szólni ehhez a történethez. Még sosem írtam mással blogot, csak egyedül, de szerintem Birttel össze tudunk hozni egy jó kis sztorit. :) Az alap ötlet már megvan, a ti dolgotok csak az, hogy komizzatok, és ha tetszik a blog, iratkozzatok fel! :) Remélem tetszeni fog a fejezet.

Jó olvasást! :)

~E

~ Jessica Ryan ~

Brittel ellentétben én örülök, hogy elköltöztünk Londonba. Már csak azért is, mert így a szüleim nem fognak beleszólni az életembe. Végre élhetek úgy, ahogy akarok. És a ház egyszerűen elképesztő.

A szobámba lépve halvány rózsaszín falak vettek körül, a szoba közepén egy hatalmas ágy állt. Barna színű bútorok voltak, és csak arra vártak, hogy a cuccaimat kipakoljam. Nem is húztam tovább az időt, a bőröndömet ledobtam az ágyra, és kipakoltam. A szobámból nyílt egy fürdőszoba, amire mindig is vágytam.
Az ablakon kinézve láttam, hogy esni kezd az eső. Az egyetlen dolog, amit nem szeretek Londonba, az az időjárás. Sokkal jobb volt minden nap napszemüvegben és rövidnadrágban mászkálni.
- Már megint esik ez a fránya eső! - jött be a szobámba Britt, s ledobta magát az ágyra, amíg én a fürdőbe pakoltam ki a cuccaimat.
- Nézd a jó oldalát. Nem fognak nekünk parancsolni, és végre azt csinálhatunk, amit akarunk.
Egy kis szájfényt kentem az ajkaimra, majd az ajtófélfának dőltem, és a barátnőmet néztem, amint gondolkodik.
- Na, mikor tartjuk a bulit? - kérdeztem izgatottan. Britt még mindig csak a plafont nézte.
- Felelősségteljesen kell viselkednünk, Jess - sóhajtott. Nem tudtam, hogy komolyan gondolja-e, vagy csak hülyéskedik. Lassan felült az ágyon. - Most már saját életünk van, és ha elrontjuk, akkor mindennek vége.
Értetlenül néztem rá, majd odamentem hozzá és mellé ültem.
- Fiatalok vagyunk, szórakoznunk kell! Ne legyél már olyan, mint az anyám - néztem rá. - És lehet, hogy egyszer együtt bulizhatunk a One Direction-nel - húztam széles mosolyra a számat, mire Britt már a fejét fogta. Én imádom a srácokat, de ő nem. Louis életem szerelme, és ha egyszer találkozom vele, ezt el is mondom neki.
- Kérlek, csak a One Direction-t ne! - dőlt hátra a fejét fogva.
- De miért nem szereted őket? Elviszlek egy koncertre, esküszöm! - néztem rá.
- Meg akarsz ölni? - húzta fel a szemöldökét, mire elkezdtem nevetni.
- Élveznéd! Kérlek, csak egyszer!
Mindig, amikor meg akarok neki mutatni egy zenét, elkezd sikoltozni és kirohan a szobából. Már próbáltam neki elmondani, mennyire jó emberek is ők, de sose hallgatja végig.
- Nem! Nem és nem - nézett rám. - Az életbe nem fogok elmenni egy One Direction koncertre sem, világos?
- Mint a nap... - dünnyögtem magamban, majd a már üres bőröndömet levettem az ágyamról és az egyik szekrény aljába dugtam. - Na, és mi a terved mára?
- Arra gondoltam, hogy elmehetnénk bevásárolni egy-két dolgot. 10 perc múlva indulunk, addig készülj el - viharzott ki a szobámból. Bementem a fürdőszobába, a tükör elé álltam, és magamat nézve eldöntöttem, hogy én igen is szórakozni fogok. Brittel vagy nélküle, de szórakozni fogok. Na jó, vele sokkal jobb lenne, de nem erőszakolhatom rá, ha nem akarja.
10 percen belül lent voltam, és a bejárati ajtónál vártam a barátnőmet, aki most is gyönyörűen nézett ki, ahogy jött le a lépcsőn.
- Kell venni kaját, plusz még pár ruhát, de az étel most fontosabb. Valamint tisztálkodási szereket és egyéb olyan dolgokat, amiket minden nap használunk - hadarta el, majd felvettük a táskáinkat és az esernyőket, majd elindultunk.
Britt végig csak a vizes aszfaltot nézte, és ha jól hallottam, épp az időjárásra panaszkodott magában. Én vele ellentétben az eső ellenére is élveztem a levegőt, ami körülvett. London. Mindig is hatalmas álmom volt, hogy eljussak ide.
Megékeztünk a hatalmas szupermarketbe.
- Te vegyél kaját, én veszek tisztálkodáshoz szükséges dolgokat - mondta Britt, azzal el is tűnt. Körülnéztem, majd elindultam az ételek felé.
Gyümölcs, gyümölcs és gyümölcs. Gyümölcs mindenhol, ez túl egészséges. Továbbmentem, és inkább az édességeknél kötöttem ki. Megláttam a kedvenc csokimat, amiből rögtön tettem a kosárba. Tudtam, hogy Britt ki fog akadni, ezért az ő kedvenc édességéből is vettem egyet.
Elkezdtem gondolkodni, hogy mit is kéne főzni vacsorára, elvégre édességen mégsem élhetünk. Első estére nem is kell olyan nagyon nagy dolog, elég lesz egy melegszendvics.
A kenyerekhez mentem, elvettem egyet, majd a zacskóért nyúltam, hogy beletegyem. Egy férfikezet láttam, amint ő is azt akarja elvenni. Olyan ismerős volt az a kéz, és a tetkók. Nem mertem fölnézni, leblokkoltam.
- Öm, bocsi - szólalt meg lágy hangján. Ekkor már tudtam, hogy ő az. Előttem állt életem szerelme, és hozzám szólt.
Lassan elvettem a kezemet, majd a felnéztem. Tengerkék szemek, bájos és egyben rosszfiús mosoly. A szívem kihagyott egy ütemet, majd gyorsan kezdett verni. Próbáltam nem sikítani, csak tátott szájjal álltam előtte, míg ő tök lazán mosolygott.
- T-te L-Louis Tom-Tomlinson? - dadogtam. Hogy kérdezhettem ilyen hülyeséget?! Hát persze, hogy ő az.
- Igen. Te pedig gondolom egy directioner.
Hosszú másodpercekig fel se fogtam, mit mondott. Teljesen elvesztem a szemeiben.
Összeszedtem magamat és a gondolataimat. Megesküdtem rá, hogy ha egyszer találkozom vele, elmondom neki, mit is jelent számomra.
- Louis, én... én annyira szeretlek téged! - ez komoly?! Biztos minden rajongó ezt mondja, és már megszokta. - Mármint... ne nézz teljesen idiótának, de még sose szerettem senkit ennyire, mint téged - mondtam, kicsit remegő hangon.
- Aranyos vagy - mosolygott, majd megölelt. Istenem, megölelt! És olyan jó illata volt.
- Kaphatok egy autogramot? - néztem rá, mikor elengedett, ezáltal vége lett életem legszebb pillanatának. Elővettem a táskámból a fényképét - ami lehet, hogy őrülten hangzik, de mindig magamnál tartom -, majd egy tollat és aláírta. - Köszi, tényleg - mosolyogtam rá.
- Szívesen - mutatott felém egy féloldalas mosolyt. - További szép napot, szia!
- Szia - néztem őt, ahogy elmegy, és a távolság egyre nagyobb lesz köztünk. Ott álltam ki tudja, hogy meddig az autogrammal a kezemben. Lemerevedtem.
- Jess, minden rendben? - jelent meg előttem Britt aggódó arccal.
- Louis - nyögtem ki a nevét. Még mindig sokk alatt voltam.
- Igen, tudom. Ő életed szerelme, össze fogtok házasodni és lesz 3 gyereketek - mondta monoton hangon.
- Nem, Britt! Louis itt volt! - fogtam meg szorosan a kezét, de ő csak értetlenül nézett rám. - Louis itt volt, és beszélgettünk! És amikor megölelt, olyan jó illata volt!
Megmutattam neki a képet, mire felhúzott szemöldökkel körbenézett. Ekkora már Louis-nak nyoma sem volt.
- Na, jó. Gyere, te őrült - nevette el magát egy kicsit, majd elmentünk a pénztárhoz fizetni. Egy halom szatyorral elindultunk haza, én pedig egész úton meg sem szólaltam, ami tőlem nagyon fura.
Amint hazaértünk, lepakoltuk a cuccokat.
- Annyira édes volt - ültem le a székre.
- Végre már, hogy megszólaltál - ült elém és a szemembe nézett. - Jól vagy?
- Soha jobban - mosolyodtam el. - Elmondtam Louis-nak, hogy mennyire szeretem őt!
- Na, és megkérte a kezedet? - nevette el magát, mire megforgattam a szememet, de elmosolyodtam.
- Még nem, de várd ki a végét!
Még mindig csak nevetett rajtam, majd felállt és elkezdte csinálni a melegszendvicseket.

Vacsora után felmentem a fürdőbe. Levetkőztem, beálltam a zuhany alá, és ahogy folytak le rajtam a vízcseppek, gondolkoztam. Még mindig Louis-n járt az eszem. Képtelen vagyok őt elfelejteni. Ahogy hozzám szólt és megölelt az olyan... nem is tudom. Lehetséges, hogy még annál is jobban szeretem, mint eddig?
Kiszálltam a kabinból, megtörölköztem és felvettem a pizsamámat. Kimentem a szobámba, s Britt az ágyamon feküdt.
- Na végre, azt hittem, már sosem végzel! - nézett rám.
- Bocs, csak gondolkoztam - feküdtem mellé, ő pedig csak az arcomat bámulta.
- Még mindig Louis, igaz? - sóhajtott. Nyeltem egyet, majd halványan bólintottam. - Ennyire szereted?
- Még annál is jobban - néztem rá. - Mármint... most, hogy élőben is találkoztam vele és beszélgettünk, tudom, hogy ez nem csak rajongás, vagy fellángolás.
- Gyere ide - ölelt magához. - Hülye vagy, azt ugye tudod? - nevetett kicsit.
- Lehet - mosolyodtam el. - Nem nézünk meg valami filmet?
- Oké, gyere - ült föl.
Lementünk, csináltunk popcornt, majd a tévé elé vágódtunk és betakaróztunk. Elkezdődött a film, bár én aligha tudtam rá figyelni. Egyfolytában csak Louis-n pörgött az agyam...