25. fejezet

Louis-val átmentünk hozzánk, ott kettesben tudtunk lenni.

- Aggódom Britt miatt - vágtam le magam az ágyra. Mellém feküdt, és átkarolt.

- Ne aggódj, elmondta, hogy mi a baja. Majd telefonon beszélnek Jake-kel.

- Én ezt nem hiszem el neki - gondolkoztam. - És miért pont Niall-nek mondaná el?

- Nem mindegy? Ő dolguk, ezzel nekünk nem kellene foglalkoznunk - adott egy puszit az arcomra. Felsóhajtottam.

- De Brittany a legjobb barátnőm, és nagyon rosszul esik, hogy nem mondja el.

- De hát elmondta! És én elhiszem, nem értem, hogy te miért nem.

- Mert túl jól ismerem. Emiatt nem szokott sírni... És nekem ez a Harry-s dolog is sántít.

- Harry pedig az én legjobb haverom, és ha én nem aggódom érte, akkor te se. Viszont ezt a témát most hagyjuk, foglalkozzunk inkább egymással - csókolt a nyakamba. - Van kedved megnézni egy filmet?

- Oké, nézzünk - sóhajtottam, majd kimásztam az ágyból, kerestem egy romantikus filmet és betettem. Behúztam a függönyöket, hogy némi hangulatot teremtsek, majd bemásztam mellé, magunkra húztam a takarót és elindítottam. A karomat simogatta mindvégig, én viszont képtelen voltam a filmre koncentrálni. Nagyon idegesített a tény, hogy a legjobb barátnőm szomorú, és nem tudok rajta segíteni, mert nem hagyja.

A fejem Louis mellkasán volt, és idegesen babráltam a takaróval, ő pedig nyugodtan nézte a tévét. Néha adott egy puszit, s egyfolytában simogatott. Valamelyest nyugtató hatással volt rám, de még így is feszült voltam.

- Jess - súgta.

- Hm? - néztem fel rá.

- Vége a filmnek - mosolygott.

- Jaa... izé, tudom - kapcsoltam ki a tévét.

- Ugye nem Brittany-n rágódtál egész idő alatt? - söpörte félre a hajamat. Kicsit megráztam a fejem, de gondolom nem volt valami meggyőző. - Ne törődj vele, kérlek!

- Ha az olyan egyszerű lenne - sóhajtottam.

- Akkor segítek ellazulni, jó?

- És mégis hogy?

- Csak feküdj hasra, mindjárt jövök - adott egy puszit az arcomra, majd kiment a fürdőszobába. Tettem, amit kért, és hason fekve vártam.

Pár perc múlva visszajött, fölém térdelt és levette rólam a pólómat. Kikapcsolta a melltartómat, és valami hideget éreztem a hátamon. Elkezdett masszírozni testápolóval. A kezeimet a fejem alá tettem, és becsuktam a szemem.

- Hm, de jó - súgtam.

- Csak ne gondolj semmire - mondta lágy hangon, és gyengéden masszírozta a hátamat. Ujjait végighúzta a gerincem mellett, s éreztem, hogy minden izmom ellazul, az agyam kikapcsol. Halk zenét is kapcsolt be, hogy a gondolataimat elűzze.

- Köszönöm, Louis - suttogtam.
- Igazán nincs mit - nyomott egy puszit a vállamra, majd még vagy fél órán keresztül masszírozott.
Visszacsatolta a melltartómat, felvettem a pólómat, és ahogy hanyatt feküdtem, úgy éreztem, mint aki újjászületett. Louis visszavitte a testápolót a helyére, s bebújt mellém.
- Ugye most már jobban vagy - súgta.
- Uhum - mosolyogtam és megsimítottam az arcát.
- Akkor jó - adott egy csókot. - Mihez lenne kedved?
- Bulizni.
- Oké, akkor este csapunk egy kis partit?
Elmosolyodtam és bólintottam.
- Szuper. Én veszek piát, este jövök! - nyomott egy csókot az ajkaimra, majd felállt és kiment. Gondoltam kell egy kis nasi is, így összeszedtem magam és lementem a boltba. Vettem pár dolgot, ami szükséges lehet, majd elindultam hazafelé. Már befordultam az utcába, amikor szemben találtam magam Brian-nel.
- Szia, szépség - mosolygott, és szokásosan bűzlött a piától.
- Szia, Brian - kerültem ki és tovább mentem, de ő jött mellettem.
- Benne volt az újságba, hogy újra együtt vagy azzal a celebbel.
- Louis a neve - mondtam monoton hangon, mire megragadta a karomat és maga felé fordított.
- Mégis hogy képzelted ezt?! - köpte az arcomba a szavakat. - Amikor velem vagy együtt!
- Brian, mi nem vagyunk együtt!
Kínosan felnevetett, majd rántott egyet a karmon. Felszisszentem.
- Együtt vagyunk, világos?! Megmondtam, hogy a barátnőm vagy!
- Ez nem így megy, ez nem kapcsolat!
- Ó, dehogynem!
- Brian, a kapcsolathoz szeretet kell - néztem rá, bár tekintete semmitmondó volt.
- Szeretni fogsz, és én is téged, hm? - lágyult el a hangja, és megsimította az arcomat.
- Ne érj hozzám - húztam el a fejem. Elmentem volna, de szorosan fogta az egyik karomat.
- Nyugalom, cica. Mi ketten nagyon jók vagyunk együtt - egyre erősebben fogott, s összeszorítottam a szemeimet.
- Engedj el - préseltem ki a fogaim között a szavakat.
- Mert ha nem? - hajolt közelebb, oldalra fordítottam a fejemet, és az ajkait a nyakamra tapasztotta, majd erősen megszívta.
- Áu, Brian! - kiáltottam fel, mire elengedett. Az ujjamat lassan végighúztam a nyakamon, ami nagyon fájt, gondolom egy hatalmas seb van ott.
- Az enyém vagy, ezt ne feledd el! - pár lépést hátrált, végigmért, majd elment. Szinte remegtem a félelemtől, még sose láttam ezt az oldalát. Nagyon ijesztő.
Ahogy hazaértem, az első dolgom volt, hogy tükörbe nézzek. Egy hatalmas piros folt "díszelgett" a nyakamon. Elővettem a sminkkészletet, hátha el tudom tüntetni, mielőtt Louis hazaér. Próbáltam, de nem ment. A hajammal is eltakartam, de még úgy is látszott.
- Itt vagyok - hallottam édes hangját a hátam mögül és megfordultam.
- Szia - mosolyogtam halványan.
- Történt valami? Olyan vagy, mint aki szellemet látott! - jött közelebb, és megsimította a hajamat, majd szeme rögtön megakadt a nyakamon. - Ez micsoda?!
- Louis, én... - bekönnyeztem, a torkomban gombóc volt, nehezen tudtam csak megszólalni.
- Te mi?! Ki csinálta?
- Brian - folytak le a könnyek az arcomon.
- Brian! Az az alkoholista, ugye? Hát szép! És mégis mikor?
- Hallgass végig! - könyörögtem szipogva. - Ahogy jöttem hazafelé, találkoztam vele.
- Várj, ez mi? - nézte a karomat, remegő kézzel simította végig a pirosas bőrömet, majd aggódóan a szemembe nézett. - Bántott?
Kicsiket bólogattam, mire magához ölelt és megsimította a hátamat.
- Istenem, annyira sajnálom, nem kellett volna rögtön rád rontanom. Mi történt?
- Azt mondta... - szipogtam -, hogy nekünk együtt kell lennünk.
- A rohadék - fújta ki idegesen a levegőt. - Ne aggódj, soha többet nem ér hozzád, azt garantálom!

~E