22. fejezet

Sziasztok! Most elobb hozom a reszt, mert holnap es holnaputan nem erek ra. Jo olvasast! :)
WARNING: DIRTY!

~ Brittany Carter ~

- Niall. Ez nem... ez nem az, aminek... - nyökögtem, de Harry félbeszakított.
- De igen, ez pontosan az! - intézte nekem a szavakat. Még mindig az ágyban voltunk, bár most már mindketten ültünk. A távolság köztünk csupán egy arasznyi lehetett, de most túl sok volt ez. Azt akartam, hogy Niall menjen el, Harry pedig addig csókoljon, amíg el nem felejtem Jake-et, a szüleimet, Jessicát, a bandát, mindent és mindenkit. - Ne tagadd le folyton! Főleg a legjobb barátom előtt. Úgyis mindent elmondok neki és a srácoknak is, felesleges kertelni és hazudozni -ezeket mind nekem mondta, majd Niallhöz fordult. - Megcsókoltam Brittanyt és nem most először, hanem tegnap este. Utána ő kiakadt, hogy nem akarja Jake-et megcsalni, mire én összetörtem pár tányért, meg a szekrényt, ezért van bekötözve a kezem, a lábaim meg azért, mert beleléptem a szilánkokba - és elmondta. Elmesélt mindent, amit én nem akartam, hogy valaha is kiderüljön. Hogy rajtunk kívül bárki is tudja, hogy csókolóztunk.
- Ez... hűha - motyogta Niall.
- Kérlek, ne mondd el senkinek - néztem rá, ugyanis eddig Harry széles vállát és izmos hasát tanulmányoztam. Jake-et bezzeg még egy kislány is meg tudná verni, ellenben Harry szerintem egy focicsapatot is legyőzne. Wow. - És te se mondd el, még Louis-éknak se. Kérlek - fordultam Harryhez. - Éppen elég, hogy Niall tudja.
- Hé! - szólalt meg az említett.
- Nem mondom el - rázta a fejét Harry. - És Niall se fogja. Lepcses szájú, de tartja.
- Hé, megint!
- Köszönöm - motyogtam lehajtott fejjel.
- Igen, nem mondom el, köszönöm Harry - mosolygott halványan Niall. - De én viszont most megyek, csak a mobilomért jöttem - nyúlt az ágy mellé, ahova biztos akkor esett, amikor Harryvel olyan dolgokat tettünk, amikre nem vagyok büszke. Amint kiért Niall az ajtón, Harry megragadta az államat és maga felé fordította.
- Lehetne egy kérésem? - hangja bizonytalanul csengett.
- Mi?
- Szakíts Jake-kel... - jelentette ki.
- Tessék? - kérdeztem vissza felháborodva.
- ...és legyél a barátnőm - fejezte be a mondatot.
- Ja, persze. Nagyon vicces vagy - nevettem el magam kínosan.
- Nem viccelek. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél - mondta komolyan, mosolynak semmi jele nem volt az arcán.
- Nem! - jelentettem ki. Ebben a pillanatban hátralökött, így elterültem az ágyon, ő pedig letekerte a sérült kezéről a kötést és ráült a csípőmre.
- Akkor megmutatom, mit veszítesz, ha nem leszel a barátnőm.
- Mi van? - sipítottam fel, de ajkaimhoz hajolt, mire azonnal elhallgattam.
- Nem foglak megcsókolni - suttogta érzékien. Karjaimat a nyakára tettem és magamhoz akartam húzni a fejét, de elvette a kezeimet és a fejem fölé szorította őket. - Addig nem, amíg nem könyörögsz.
Erre összeszorítottam a számat, a méltóságom megőrzéseként, mire elvigyorodott. Egyik kezével továbbra is tartotta a csuklóimat, viszont a másikkal lenyúlt a pólójához, amit én viseltem.
- Ne! - leheltem halkan.
- Semmi olyat nem teszek, amit ne akarnál. - nyugtatgatott - sikertelenül.
- De ugye nem-nem akarsz... azt... mert-mert én nem... én még nem... - dadogtam félelemmel telt hangon.
- Shh... - simított végig egy ujjával az ajkamon. -Te még szűz vagy? - kérdezte szórakozott hangnemben. Bólintottam egy aprót, az arcom égett szégyenemben. - Hartley tényleg egy seggfej - röhögött fel.
- Ne mondj ilyet rá! - mondtam lágyan.
- Itt egy jó nő, aki valamilyen csoda folytán együtt van még vele, ráadásul ilyen hosszú ideje, és még mindig nem dugta meg. Milyen puhapöcsű - poénkodott Jake-en. A ronda beszédére összerázkódtam, még soha nem beszéltem így. Jessicától már megszoktam, bár őt is mindig lenyugtattam, ha rondán beszélt. - Nyugi, nem akarok lefeküdni veled. - Puszilta meg a homlokomat. - Vagyis le akarok, de nem most és nem így - nevetett fel. - Bízz bennem. Kérlek.
Bólintottam egy aprót, mire elmosolyodott, majd ismét lenyúlt a pólóhoz és elkezdte felfelé húzni. Megemelt, levette rólam és ledobta a földre. Ott feküdtem előtte a fekete, egyszerű melltartómban és az arcát tanulmányoztam. Soha senki - még Jake se - nem látott így. Úgy tűnt Harrynek tetszek - valamilyen csoda folytán -, ugyanis elakadt a lélegzete és félig elnyílt szájjal nézett egyszer a szemembe, majd a felsőtestemre.
- Hartley tényleg egy idióta - motyogta maga elé, majd lehajolt és egy csókot nyomott a dekoltázsomba - de kibaszott szerencsés is. - fejezte be a mondatot. Körbecsókolta a mellemet, én pedig a takarót markoltam. A testem eszméletlen forró volt. Úgy éreztem, elégek, de egyszerre rázott ki a hideg is. A másik mellemet is körbecsókolta, kezeit a csípőmön pihentette, de egyre erősebben szorította. Az egyik kezével benyúlt a hátam alá és kipattintotta a melltartómat, mire azonnal megmerevedtem, amit Harry is észrevett.
- Bízz bennem - suttogta a bőrömbe, majd lassan elkezdte lecsúsztatni a pántokat a vállaimról. Az anyag eltávolodott a testemtől, Harry pedig elkerekedett szemekkel nézett végig rajtam. A felsőtestem teljesen szabad volt, az arcom pedig égett. Harry a kezeit a melleimre tette, erre kirázott a hideg és öntött el a forróság egyszerre. Amikor ajkait közelebb vitte felsőtestem kincseihez, úgy éreztem, nekem ez túl sok. Itt még nem tartok, hogy erre kész legyek.
- Ne! - leheltem. - Inkább... inkább csókolj meg - rebegtem torokhangon, mire Harry megértően elengedett és arcát felhozta hozzám.
- Biztos?
- Kérlek - susogtam és ujjaimat átfontam a tarkóján. Ajkait enyémekre tapasztotta, meztelen felsőteste az enyémhez simult, egyik keze a vállam mellett pihent a matracon, a másik a csípőmet szorongatta. Egy dolog viszont minduntalan beférkőzött a gondolataim közé, ez pedig mindig gallyravágta a pillanatnyi boldogságom. Jake. Floridába vár rám, arra, hogy egyszer megunjam a londoni "kikapcsolódást", visszamenjek hozzá és összeházasodjunk. Erre én egy alig pár napja ismert srác ágyába fetrengek, majdhogynem mesztelenül. Perpillanat annyira utálom magam, amennyire csak lehetséges.
- Harry. - Toltam el magamtól. - Ezt nem szabad.
- Már megint mi a baj? - sóhajtott bosszúsan.
- Jake. Nem tehetem ezt vele.
- Hát ezt kurvára nem hiszem el! - Mászott le rólam és hozzámvágta a pólóját. Gyorsan magamra kaptam, túl sok volt nekem ez a meztelenkedés. - Még mindig rá gondolsz? Ezek után is? - Rázta hitetlenkedve a fejét.
- Ő még mindig a barátom és az is marad - motyogtam magam elé halkan.
- Tudod mit? - kérdezte irónikusan. - Tűnj el innen! - mutatott az ajtóra, a hangja durván, de mégis megtörten csengett.
- De Harry...
- Nincs Harry! - kiáltott rám. - Takarodj el innen!
Lemásztam az ágyról, gyorsan az ajtó felé igyekeztem.
- Remélem az első dolgod az lesz, hogy rohansz az újságírókhoz - szólt utánam Harry. - "Harry Stylest bepalizta egy lány. A nagy nőcsábászt kijátszották". Remek szalagcím, tényleg - mondta szarkasztikusan, de látszott rajta, hogy mindjárt bekönnyez. Az én szemeimet is elöntötték a könnyek, borzalmas volt ilyen megtörtnek látni őt, ráadásul miattam.
- Ne mondd ezt! - motyogtam halkan.
- Mondtam, hogy takarodj! Tűnj el innen, elegem van belőled! - kiabált ismét. - Az egyik pillanatban még játszod a kis szűzt, a másikban meg már a "drága" barátodra gondolsz, akit épp velem csalsz! - ecsetelte nyájasan. - Menj el innen! És többé nem akarlak látni - ezt már maga elé suttogta.
- Sajnálom - leheltem, majd amint kiléptem a szobából, megeredtek a könnyeim. Zokogva rohantam le a lépcsőn, beleléptem a cipőmbe, felvettem a kabátomat és úgy, ahogy voltam, kifutottam az utcára. Ekkor rájöttem, hogy a mobilom és a ruháim Harrynél vannak, de nem törődtem vele, csak rohantam végig az utcákon és meg sem álltam, amíg el nem értem a lakásunkig. Szerencsére fotósok és rajongók már nem voltak itt, ezért levetődtem az ajtó elé a lépcsőre, nekidőltem és a fejemet a kezembe temetve zokogni kezdtem. Én nem akartam megbántani Harryt. De még én sem tudom, perpillanat hogy is érzek. Nem tudom, hogy mi van velem. Össze vagyok zavarodva, teljesen.
- Mi a baj, Britt? - hallottam meg egy aggódó fiúhangot. Felnéztem és Niallt pillantottam meg, ahogy értetlenül áll a lépcső aljában. Csak megráztam a fejemet, mire sóhajtott egy nagyot és levetődött mellém.
- Mi történt? És hol van Harry?
- Otthon - suttogtam magam elé. - Egy utolsó aljas szemét vagyok, csak ez történt.
- Ne mondd ezt! - karolta át a vállam. - Nagyon aranyos lány vagy.
- Nem! Egy rohadék vagyok. Megcsaltam Jake-et, megbántottam Harryt. Utálom magam - zokogtam bele Niall dzsekijébe.
- Ismerem Harryt. Nem haragtartó -nyugtatgatott. - Tudod mit? Gyere át hozzánk. Nekem mindent elmondhatsz. Együtt megbeszélünk mindent és segítek - mondta vigyorogva, mire én is elmosolyodtam halványan.
- Menjünk - egyeztem bele halkan.

Brittany.xx