The beautiful birthday present

Sziasztok! :)

Nem, most nem résszel érkezek, hisz azt ma már ~E szolgáltatta, én pedig kedden érkezem a következővel. Most egy novellafélét írtam egy  kedves olvasónknak, név szerint Hannának, akinek ma van a születésnapja. Nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánok neked, remélem tetszeni fog ez a kis ajándék és sajnálom, hogy ilyen későn hozom csak, valamint, hogy egy kicsit rövid lett. :/ :D

EZT a zenét hallgattam írás közben és csak úgy megjegyzem zárójelben, hogy Louis szólója a kedvencem. :DD <3

Brittany.xx

Hideg volt. Fogaim össze-össze koccantak, egész testemben remegtem. Habár március volt, a hőmérő higanyszála legalább mínusz tíz fokot mutatott. De nem panaszkodhattam, hisz én akartam idejönni. A barátommal ezen a héten ünnepeljük a harmadik évfordulónkat és az ajándéka egy egyhetes kiruccanás volt Vermont-ba. Ez egy kisváros Alaszkában, s itt található a világ egyik leghíresebb síparadicsoma. Mindig el akartam ide jönni és végre a barátom rászánta magát, hogy velem együtt megfagyjon. Három napja voltunk itt, holnap lesz az évfordulónk és egyben a születésnapom is.
Hirtelen valami nekicsapódott hátulról, a sapkával és kapucnival fedett fejemnek. Nem fájt, éppen annyi jelentősége volt a hógolyónak, hogy kirántott a gondolataim tengeréből. 
- Louis! - kiáltottam és az önelégülten vigyorgó srác felé fordultam. Lehajoltam, hogy én is visszavágjak a „támadás" miatt, de most meg a fenekemnek ütközött neki valami. Bosszúsan felegyenesedtem, barátom most ismét mögöttem állt és füttyögetett nekem. 
- Hú, kicsim! Igazán csinos a fekete nadrágodon az a fehér folt. - nevetett, közben elismerően tapsolt. Felindulásból elkezdtem felé futni, s mielőtt kapcsolhatott volna, testem nekicsapódott az övének ő pedig elveszítette az egyensúlyát és velem együtt a hóban kötött ki. Kezei a hátamon pihentek, én teljesen elterültem a mellkasán, arcom a nyakába fúrtam. Hangosan nevettem, ezzel tudatva, én győztem, ő pedig bosszúsan fújtatott. Kis időn belül azonban megenyhült, halványan elmosolyodott és egy lágy puszit nyomott kipirult arcomra. - Őrült vagy! - motyogta fülembe, de egyáltalán nem felháborodva, inkább humorosan, s mitöbb, boldogan. Elkuncogtam magamat, majd nagynehezen feltápászkodtam róla és őt is felsegítettem. Leporoltuk magunkról a havat, ujjainkat összekulcsoltuk és továbbindultunk a bérelt apartmanunk felé. Louis egy hatalmas villát bérelt ki erre a hétre, pedig erősködtem, hogy én boldogan ellennék vele egy apró faházba is. Viszont ő hajthatatlan volt... 
Amint beértünk, lerúgtuk a csizmáinkat magunkról, a kabátjainkat, sapkáinkat, sáljainkat pedig felakasztottuk az előszobában a fogasokra. A konyhába mentünk, én azonnal felültem a pultra, ő pedig nekiállt forrócsokit készíteni. Addig, amíg a mikró ment, ő beállt a combjaim közé, egyik kezét a pulton pihentette, másikat a felkaromra vezette és azt simogatta. Közel hajolt, apró csókokat lehelt ajkaimra, miközben én arra vártam, hogy végre rendesen megcsókoljon. Kezeimet tarkójára vezettem, haja most lelapult, nem zselézte fel. Felesleges lett volna, hisz a sapkája alól úgysem látszott ki, én pedig kifejezetten jobban szerettem, amikor így hordta. Amikor fel volt zselézve, olyankor nehezebb volt a sok kencétől széttúrnom, ő pedig mérges is volt, hogy csinálhatja újra a „tökéletes haját”. Most viszont bűntudat nélkül túrtam bele és húztam erőszakosan ajkait az enyémekre. Szánk összeforrt, testem pedig beleremegett az érzésbe. Még három év alatt sem tudtam ezt megszokni, de szerintem nem is fogom tudni soha. Ajkai lágyan csókolgatták az enyéimet, mégis nagyon intenzív volt. Mielőtt belelendültünk volna, a mikró hangos csilingeléssel jelezte, hogy készen vannak az italaink. Louis morogva, de vigyorogva vált el tőlem, kivette a forrócsokikat és beindult a nappaliba. Letette a bögréket a dohányzóasztalra, leült a kanapéra és az ölébe húzott. A meleg italokat a kezünkbe vettük, hátam a mellkasának simult, arcát a nyakamba rejtette, s egyik kezét összekulcsolta az enyémmel a hasam előtt. Magamban elmosolyodtam, ugyanis eszembe jutott valami. Lassan elkortyoltuk az italokat, a lakásban jó meleg volt, az erre a hétre bérelt házvezetőnő befűtött a kandallóba, mielőtt hazaértünk volna. 
- Jól érzed magad itt? - suttogta a fülembe Louis, meleg lehellete csiklandozta a nyakamat. Ölelésében megremegtem, amit biztos jó néven vett, mert halkan felkuncogott. 
- Mindenhol jól érzem magam, ahol te vagy. - fordultam meg karjaiban. Lábai a kanapén voltak, közéjük térdeltem, kezeimet a mellkasán pihentettem, ő pedig a derekamnál fogva húzott magához. 
- Három év. El sem hiszem. - sóhajtotta boldogan. Közelebb bújtam hozzá, mélyen a szemeibe néztem és láttam azt a csillogást bennük, amit minden egyes alkalomkor felfedezek, amikor rámnéz. 
- Még csak két év és háromszázhatvannégy nap. - kötözködtem, mire "bosszúsan" megcsóválta a fejét és egy puszit adott az orromra. 
- Nem vagy fáradt? - kérdezte törődően, amint minden "haragja" elszállt. 
- Csak egy kicsit. - suttogtam, nekidőltem a mellkasának és álmosan beleszuszogtam a fülébe. 
- Az jó, mert én is. - tolt el magától egy kicsit, felkelt a kanapéról, majd hátam és lábaim alá nyúlt, s az ölébe kapott. 
- Louis, tegyél le! - kiáltottam rá nevetve, mire ő úgy tett, mintha le akarna dobni. Felsikítottam és a nyaka után kaptam, ő pedig úgy szorított magához, mintha az élete múlna rajta. 
- Soha nem engedlek el, Hanna! - suttogta ajkaimra és lágyan simította rá övéit. A csók csupán pár másodperces volt, mégis éreztetett vele mindent, amit kellett. A törődést, a féltést, a csodálatot és legfőképp, a szerelmet. Magyarul mondva, pont azokat, amiket én is érzek iránta. Felvitt az emeletre, bevitt az ideiglenes szobánkba és lefektetett az ágyra. Gyorsan átöltözött, jobban mondva magára húzott egy tiszta boxert és nekem pedig odanyújtott egy bugyit és az egyik pólóját, amiket a bőröndjeinkből vett elő. Én is átöltöztem, ő pedig bemászott mellém az ágyba és ránkhúzta a takarót. Szoros ölelésbe vont, elölről simultunk egymásnak. Ő a lapockáimra fektette nagy tenyereit, én pedig a hónalja alatt nyúltam át a hátáig, amit lassan simogattam. Arcát hosszú hajamba rejtette, a fülembe szuszogott, én pedig a mellkasának döntöttem a homlokom. - Szeretlek, kicsim! Jóéjt! - motyogta és egy lágy csókot nyomott nyakhajlatomba. 
- Aludj jól, szerelmem! - suttogtam, majd hagytam, hogy magával ragadjon az álomvilág. 
Reggel egyedül ébredtem, nagy bánatomra. Lentről finom illatok szivárogtak fel, ezért mosolyogva elindultam a konyhába. Louis a pultnál sürgölődött, közben halkan dúdolgatott valamit, ezért nem vette észre, hogy én is itt vagyok. Mögé lopóztam hangtalanul, majd kezeimet hasa előtt összekulcsoltam és nekisimultam a hátának. Egy pillanatra megugrott, majd megfordult az ölelésemben és vigyorogva egy csókot nyomott ajkaimra. 
- Mit csinálsz? - pillantottam a háta mögé. 
- Sajtos tojásrántottát. - vigyorgott, majd elengedett és kitette két tányérra a gőzölgő ételt. Az asztalhoz ültünk, magunk elé rakta a rántottát és gyorsan befaltuk az egészet. A reggeli után felöltöztünk, Louis begyújtott a kandallóba, majd elővettük az ajándékainkat. Vagyis, az én esetemben elkezdtem felkészülni lelkileg. - Első sorban is, boldog szülinapot, kicsim! - nyújtott át egy kis, rózsaszín csomagolású dobozt. Elvettem tőle, leültem a kanapéra és elkezdtem kibontani. Nagyon megörültem a csomag tartalmának, hisz egy bögre volt benne, amin a kettőnk arcképe vigyorgott rám. Sosem adtunk egymásnak nagy ajándékokat, pedig Louis megtehette volna, hogy egy csomó drága holmival elhalmoz. Ehelyett viszont mindig apró, de nagy jelentőségű dolgokat vásároltunk, néha-néha készítettünk. Letettem a dohányzóasztalra az ajándékot, majd Lou-hoz fordultam, aki időközben leült mellém. 
- Köszönöm! - öleltem át és egy lágy csókkal megajándékoztam. 
- Várj! - tolt el magától. - Még nem végeztünk! - nevette el magát, rémült arckifejezésemet látva. - Boldog évfordulót! - suttogta sejtelmesen a fülembe, majd felállt a kanapéról és elkezdett a zsebében kotorászni. Egy vörös, bársonyborítású dobozt vett elő és térdre ereszkedett előttem. A könnyek elöntötték a szememet a boldogságtól és a meglepettségtől egyaránt. - Rengeteget gondolkodtam azon, hogy hogyan kérdezzem meg, de aztán ennél, a hagyományosnál döntöttem. Azon is sokat agyaltam, mikor tegyem fel a kérdést, ugyanis nem akartam elsietni a dolgot, nehogy megijesszelek és az ellenkező választ kapjam, mint amire számítok. Amióta csak megismertelek, éreztem, hogy ott van benned az a plusz, amire én egész életemben vártam. Az első pillanattól kezdve sokkal többet éreztem irántad, mint amit bárki iránt is. Megmutattad nekem, mi az az igazi, mindent elsöprő szerelem. Szavakkal ki sem tudom fejezni, mit érzek irántad?! Csak annyit tudok, hogy ez a három év bebizonyította nekem, hogy örökké a magaménak akarlak tudni. Azt akarom, hogy örökre velem legyél, kapcsolódj hozzám annyira, amennyire emberileg csak lehetséges. - mondta végig a monológját, közben erősen szipogott. Nekem vele ellentétben már potyogtak a könnyeim, annyira meghatódtam attól, amit elmondott. - Nem is húzom tovább az időt... - pattintotta fel a dobozkát, amiben egy csodaszép, három gyémántos, fehérarany gyűrű volt. Bele sem mertem gondolni, mennyibe fájhatott ez Louis-nak. - Hanna, kérlek tisztelj meg azzal, hogy a világ legboldogabb emberévé teszel. Hozzám jösz feleségül? - kérdezte, szemei csillogtak a könnyektől és a reménytől. Igaz, tudtam mit akar kérdezni, azóta, amióta csak letérdelt elém, mégis sokként értek szavai. Megdermedtem, a levegő bentrekedt a tüdőmben, de könnyeim még mindig gyorsan követték egymást arcomon. Louis kicsit megijedt a hosszadalmas hallgatásomtól, ajkai lefelé görbültek és készült volna felállni, amikor kapcsoltam és a kanapéról elrugaszkodva a karjaiba vetettem magamat. 
- Igen! - mondtam ragyogó szemekkel, mire ő ugyan boldogan, de hitetlenkedve tekintett rám.

- Igen? - kérdezett vissza, megerősítésre várva.
- Igen, Louis, igen! - ismételgettem, az öröm elhatalmasodott rajtam, s ez csak fokozódott, amikor gyűrűsujjamra húzta a csodaszép ékszert. A dobozkát elhajította a kezéből, felhúzott a földről és hevesen megcsókolt.
- El sem tudom hinni, kicsim, hogy a menyasszonyom vagy. - mondta izgatottan két csók között. - Szeretlek! Nagyon-nagyon szeretlek! - nézett a szemembe, úgy ejtette ki ezeket a szavakat.
- Én is nagyon szeretlek, Lou! - még mindig könnyekkel küszködve mondtam.
Már épp javasolni akartam Louis-nak, hogy igyunk egy kis bort ünneplésként, amikor eszembe jutott, hogy nem ihatok alkoholt.
Szerelmem már fel akart emelni, amikor eltoltam magamtól és hátrébb léptem egyet.
- Mi a baj, drágám? - szemeiben valódi értetlenkedés tükröződött, amikor utánam kapott és próbált visszahúzni magához.
- Várj egy picit! - ültem le a kanapéra és letessékeltem magam mellé. - Öhm... szóval... van valami, amit tudnod kell. - motyogtam, fejemet lehajtottam és Louis kezét az enyhén domborodó pocakomra simítottam. Hallottam, ahogy nyelt egy nagyot, majd egy pillanatra elakadt a lélegzete, utána pedig extra gyorsan kezdte kapkodni a levegőt. A keze remegett az enyém alatt, a másikkal pedig az állam alá nyúlt és felemelte a fejemet.
- Lesz... lesz egy PiciLouis? - kérdezte remegő hangon, hitetlenkedve. Én csak bólintottam egy aprót, mire ő felrántott a kanapéról, a kezébe kapott és egy szerelmes csókot nyomott ajkaimra. Nyugodtság járta át a testemet, a félelem, hogy esetleg szakít velem a baba miatt, elszállt, csak a szerelem és az izgatottság maradt.
Ezek után azzal ünnepeltünk, hogy Louis készített egy forró fürdőt és együtt töltöttük az estét a kád illatos vízben. Megtárgyaltuk, hogy milyen nevet adunk a babának, hogy a családnak, hogy mondjuk el az eljegyzést és, hogy szülők leszünk, valamint órákig ecseteltük, mennyire szeretjük egymást. Egy tökéletes szülinap és évforduló kerekedett ki a tegnapi hócsatából, melyre életem végéig emlékezni fogok.