7. fejezet

Sziasztok! :)

Meghoztam a 7. fejezetet. Miközben írtam EZT a számot hallgattam. Igazából semmi köze a fejezethez, de mostanában nagyon rá vagyok kattanva :D Egy kicsit unalmas lett a rész, és rövid is, de a következőkben több izgalmas részre számíthattok tőlem :)
És nagyon-nagyon boldog szülinapot kívánunk Hanna nevű olvasónknak! :) <3 Britt még ma hozza a meglepetésedet! :)

Jó olvasást!

~E

~ Jessica Ryan ~

A konyha kitakarításával is végeztem, s úgy döntöttem elmegyek egy kicsit levegőzni. Ahogy mentem ki, az előszobában Brittel találkoztam. Úgy nézett ki, mint aki szellemet látott.

- Jól vagy? - néztem rá. Nyelt egy nagyot, majd bólintott, s felrohant az emeletre. Komolyan mondom, még csak pár napja vagyunk Londonban, de már így is teljesen kifordultunk magunkból. Nem mintha ez engem annyira zavarna, de fura Brittet nem úgy látni, hogy egész nap a könyveket bújja.

Felvettem a cipőmet, majd ahogy kimentem az udvarra, átpillantottam a szomszédba. Egy mély levegőt kellett vennem, hogy ne ájuljak el a látványtó. Louis póló nélkül focizgatott. A nap sütötte a barna bőrét, s ahogy a labdát rúgta, az izmai megfeszültek. Annyira tökéletes volt. Alsó ajkamba harapva bámultam egy ideig, a szememet képtelen voltam levenni róla. Nem érdekelt, hogy rohadtul megbántott, de szeretem őt. Talán túlságosan is...

Nagy léptekkel rohantam ki az udvarról, és elindultam a városba. Nem tudtam, merre megyek, de nem is nagyon érdekelt, csak ki akartam szellőztetni a fejemet. Hetekkel ezelőtt gondolni sem mertem volna, hogy egyszer találkozom vele, sőt, még le is fekszünk. Az viszont, ami utána történt, inkább rémálomba illő.

A városnak egy sötétebb, elhagyatott részébe értem. Mindig is szerettem a veszélyt, de ez már engem is megijesztett. A nap már lemenőben volt, én pedig ott bóklásztam a rémisztőbbnél rémisztőbb házak között. Egy lélek sem járt arra, de nekem pont a magányra volt szükségem, hogy tudjak gondolkodni.

Csak mentem és mentem, nem törődve azzal, hogy gőzöm sem volt, merre vagyok. Nevetgélés zavarta meg a csendet, én pedig követtem a hangot. Befordultam egy nagy ház mellett, ott volt egy zsákutca, és pár tini, akik épp iszogattak.

- Nézzétek, új csaj - huppant le egy srác a kuka tetejéről, és odajött hozzám. - Hogy hívnak, szivi?

- Jessica.

- Én Brian vagyok. Ők itt Hope, Josh, Sam, Ruth és Tom - mutatott végig a részeg társaságon. - Te viszont rohadtul lehangoltnak tűnsz.

- Mert az is vagyok - közöltem egyszerűen. Elmosolyodott, majd a földről felvett egy üveg whiskyt és a kezembe adta.

- Tessék, ettől jobb lesz.

Nyeltem egyet, majd az üveget a számhoz emeltem, beleittam. Jó sokat kortyoltam belőle, majd visszaadtam Brian-nek.

- Kösz - töröltem meg a számat a csuklómmal. - Ez most jól esett.

- Nincs mit - vett elő a zsebéből egy doboz cigit, kivett egy szálat, a szájába tette, és meggyújtotta. Becsukta a szemét, majd kifújva a füstöt egy jóleső sóhaj hagyta el a száját. - Kérsz te is?

- Aha - vágtam rá. Tudom, hogy a cigi meg a pia nem megoldás, de ettől talán egy ideig elzárhatom magam körül a világot.

A kezembe adott egy szál cigit, és egy gyújtót. Egy darabig csak nézegettem, majd a cigit óvatosan a számba vettem, s meggyújtottam. Beleszívtam, és éreztem, hogy kicsit megnyugszom.

- Na, jobb már? - mosolygott rám Brian.

- Igen, azt hiszem - szívtam bele még egyet, és így lassan elfogyott az egész. Leültem közéjük, és iszogatni kezdtem, közben elmeséltem nekik az egészet onnantól kezdve, hogy Brittel Londonba jöttünk.

- Gáz az életed, csajszi - beszélt nehezen Josh. - De figyu, mi itt vagyunk, befogadunk magunk közé.

- Király - ittam meg az utolsó kortyot is, majd felálltam a földről. A falnak támaszkodtam, s próbáltam megtalálni az egyensúlyomat. - De most én megyek.

- Hazakísérjelek? - nézett rám Brian.

- Az jó lesz, nem tudom merre kell menni - nevettem el magam. - Akkor sziasztok.

- Szia - köszöntek újdonsült barátaim. Brian-nel elindultunk ki az elhagyatott részről.

- Az a Louis egy pancser, neked nem ő kell - kezdte el magyarázni. - Én kellek neked, cica.

- Bolond vagy - nevettem, és közben tántorogtam, és ha Brian nem fogott volna, talán el is esek a saját lábamba.

- Van kedved nálam tölteni az éjszakát? - állított meg, és óvatosan megsimította az arcomat.

- A barátnőm már biztosan vár.

- Akkor hívd fel - mosolygott.

- Nincs nálam a telefonom - fogdostam a zsebeimet. - De te eljöhetsz hozzám éjszakára - mosolyogtam rá.

- Szuper - csókolt meg, én pedig gondolkodás nélkül visszacsókoltam. Semmi érzelem nem volt benne, csak vadság, amit nem bántam. Egy időre nem akarok semmit, ami romantikus, vagy gyengéd.

Hazatántorogtunk, és smárolva estünk be az ajtón. Britt és Jake a nappaliban ültek, majd ránk kapták a tekintetüket.

- Jessica, ez ki? - jött oda Britt, a kezeit összefonta maga előtt.

- Brian - mosolyogtam, és kicsit meginogtam.

- Jézusom, bűzlesz a piától! Na jó, menj fel, és feküdj le - parancsolta rám.

- Megyek is. Gyere - húztam a lépcső felé Brian-t.

- Hé, egyedül! - nézett rám. - Nem fekhetsz össze bárkivel, Jess!

- Blablabla - forgattam meg a szememet, pedig legbelül tudtam, hogy igaza van...