10. fejezet

Hiii. Igen-igen, tudom, ismét késtem, sajnálom. Ez sem lett valami hosszú rész, de próbáltam kicsit izgisre írni, nos, nem tudom, mennyire sikerült...
Azért remélem tetszik és kapok pár kommentet, ösztönzés céljából. :)
(((Hamarosan ismét visszatérek az eredeti formámhoz, amint végelesz ennek az őrült hajtásnak. :D )))
SONG 

Brittany.xx

~ Brittany Carter ~

- Megtisztelő, hogy hazafáradtál. - mondtam gúnyosan, amint Jessica belépett az ajtón.
- Ne, kérlek, most az egyszer ne! - tartotta fel a kezeit, a sírás küszöbén állva és felrohant az emeletre. Ezzel meg mi történt?
Egy percet voltam egyedül, amikor valaki csengetett. Unottan odamentem az ajtóhoz, egy kész átjáró lett ez a ház...
Nem kis meglepetés volt, hogy Louis toporgott a kapu előtt. Behívtam, ő pedig idegesen becsapta az ajtót és nekilökött.
- Akaszd le rólam Jessica-t! - morogta dühösen.
- Mi? - értetlenkedtem, Louis-ból nem néztem volna ki, hogy valaha ideges lesz, totál lazának látszott.
- Nem fogja fel, hogy nem akarok tőle semmit. - magyarázta.
- De... ti... ti már nem feküdtetek le? - értetlenkedtem, teljesen össze voltam zavarodva.
- De igen, de semmi komoly, csak amolyan egyéjszaka. - mondta, mire teljesen ledöbbentem.
- Hogy használhattad így ki? - kérdeztem dühösen.
- Nem is emlékszek, annyit ittam. - hajtotta le a fejét.
- Egyezzünk meg! - kezdtem bele, mert egy remek ötletem támadt. - Beszélek Jess-el, te pedig cserébe rázd le rólam az idióta haverodat.
- Melyik idiótát? - húzta fel egy szemöldökét.
- Meg se lepődök, tudtam, hogy mind idióta... - "gondolkoztam" el mosolyogva. - Azt a bongyor bárányt.
- Harry-t? - röhögte el magát a hasonlatomon.
- Azt! - helyeseltem, majd a kezemet nyújtottam. - Benne vagy?
- Benne! - csapott bele a tenyerembe, majd gyorsan elköszönt és lelépett.

***

Reggel a csengőre ébredtem. Gondoltam, Jessica ki van ütve, ezért felkaptam egy köntöst és lementem a földszintre. Egy dühös Styles rontott be.
- Gyere csak be. - mondtam szarkasztikusan. Nem is törődött ezzel, csak nekilökött az ajtónak. - Nálatok ez valami hagyomány? - utaltam arra, hogy kishíján felkenődtem a nyílászáróra, ugyanis Louis előző este ugyanígy nekitaszított.
- Mi is? - értetlenkedett. Megráztam a fejemet, amolyan "nem fontos" stílusban. - Na mindegy. Azt hiszed nem tudom, hogy te vetted rá Louis-t, hogy állítson le rólad? - dühödött be újra és teljesen nekemsimulva még jobban az ajtóhoz szegezett.
- Elmondta? - vittem le a hangsúlyt.
- Louis nem tud nekem hazudni, akármennyire is próbál. Túl átlátszó volt. - magyarázta, egy csepp önelégültség is társult az idegességéhez.
- Fantasztikus. Akkor üzenem neki, hogy az alku ugrott. - lettem én is mérges. Nem igaz, hogy ennyit nem lehet elintézni...
- Alku? Milyen alku? - most ő értetlenkedett és kicsit lazábban tartott, aminek nagyon örültem, ugyanis az erős szorításától zsibbadni kezdett mindenem.
- Semmi közöd hozzá! - próbáltam magamtól eltolni, de amikor ezt észrevette, akkor ismét szorított a fogásán és mégjobban az ajtónak préselt.
- Igen is van hozzá közöm, ugyanis én is bennevagyok az alkutokba. - ejtette ki az utolsó szót gúnyosan és még közelebb hajolt. - Csak nem Louis-ra hajtasz és ezért nem kellek neked? - suttogta az ajkaimra mosolyogva, de látszott rajta, hogy majd' szétveti az ideg.
- Undorító vagy! - mondtam hangosan. - Mit nem fogsz fel abból, hogy nekem van bará... - nem tudtam befejezni, ugyanis csuklóimat erőszakosan megragadta és a fejem fölé nyomta egy kezével, fejével az enyémet oldalra lökte, arcát pedig a nyakamba fúrta és erőszakosan belémharapott. Sikítani akartam, de a kezével befogta a számat. Meg akartam rúgni, de olyan szorosan nekitapasztott az ajtónak, hogy tehetetlen voltam.
- Fogd fel végre, kiscicám, hogy velem nem érdemes szórakozni. - morogta a fülembe, majd kiöltötte a nyelvét és végignyalta azt a lüktető pontot, ahol megharapott. - Mindig elérem azt, amit akarok. - szórakoztatta a szenvedésem, ahogy az ajtónak nyomódva vergődtem a teste alatt. - Eddig kedves voltam veled, meghagytam a lehetőséget arra, hogy hagyd magad, de mától nem érdekel, hogy mi mennyire fáj neked, tündérbogár. - az "aranyos" becézgetése ellenére durván és nyersen ejtette ki a szavakat, teljesen megijedtem, hogy ismét bántani fog, kezeim remegni kezdtek. Aztán meghallottam, ahogy Jessica kinyitja a szobája ajtaját. - Most megúsztad, Brittany. De vigyázz! - suttogta bosszúsan, majd mégegyszer megharapott. Fájdalmasan felnyögtem, ami eléggé szórakoztatta, majd elengedett és eltaszított az ajtótól. Kinyitotta azt és azelőtt eltűnt, hogy Jess meglátta volna, ugyanis pár másodperc múlva megjelent a lépcső tetején. A rémült tekintetemmel találta szembe magát és lesietett hozzám.
- Mi történt, mi a baj? - ragadta meg a vállamat, de én csak meredtem magam elé, majd leráztam magamról a kezeit és felrohantam az emeletre. Tudtam, hogy Styles szeret játszadozni a nőkkel, de most tényleg megijedtem tőle. Jobban, mint eddig bárkitől és bármitől. Nagyon remélem, hogy nem akar ennél jobban bántani, vagy esetleg valami OLYAT csinálni. Mibe keveredtem???