Itt vagyook megkésve, egy minősíthetetlen, eseménytelen, borzalmas résszel. Ha van helyesírási hiba, azt sajnálom, de nem volt erőm átolvasni se. Esküszöm, a következő jobb lesz, de most perpillanat a nagy semmire vagyok használható/ arra se...
ITT van egy kicsit lelkesítő dal, most rámfér, ezért ezt küldöm a részhez. Hatalmas bocsánatkérés őszintén a borzalmas rész és a késés miatt. Puszi. :)
Brittany.xx
~Brittany Carter~
- Ahj... rohadtul fáj a fejem. - nyöszörgött Jessica, amikor lehuppant mellém a kanapéra. Jake még aludt, sokáig fentvoltunk este, én pedig korán kelő típus vagyok, vele ellentétbe.
- Miért ittál tegnap? Azt hittem, örülsz, hogy alakulnak a dolgok Louis-val. - értetlenkedtem és félretettem a könyvet, amit épp olvastam.
- Ja, alakulnak. Csak épp rossz irányba. - fintorgott és a szemeit lehunyta, kezeit pedig a fejére szorította. - Inkább azt mondd, mi van közted és Hazz között? Hallottam, amikor kint voltam a kertbe, hogy Lou-nak mondogatta, mennyire idegesíti őt, hogy nem adod meg magadat neki. - vigyorgott.
- Ha nem tűnne fel, van barátom, akit szeretek. - mondtam ki az utolsó szót bizonytalanul. - Styles csak keressen egy utcalányt, ugyanis engem nem fog megszerezni, soha! - indulatosan folytattam, elfogott az idegesség, amikor rá gondoltam.
- Bármennyire is örülnék neki, ha összejönnétek, tudom, hogy Harry-nek nem kell kapcsolat, neked pedig igen, szóval megértelek. - mosolygott együttérzően.
- Köszönöm. - mondtam kimérten, majd elhúztam az üvegajtót, ami a kertbe vezetett és kiültem a hintaágyba. Alig voltam egyedül pár percig, amikor Jake jelent meg és leült mellém. Átkarolt, fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam a szívdobogását. - Jó reggelt. - motyogtam, mire egy puszit nyomott az arcomra.
- Sziasztok! - kiáltott valaki, mire a hangjától megborzongtam. Nem emeltem fel a fejemet, de tudtam, hogy ki szólt.
- Szia, Harry! - mondta Jake, hangján hallottam, hogy mosolyog. Magamban imádkoztam, hogy ne hívja át, de persze megint nem lett szerencsém. - Átjössz? - kérdezte vígan. Mondj nemet! Mondj nemet!
- Persze. - bosszúsan felnyögtem, a telepátiát kihúzhatom a KÉPESSÉGEIM listáról.
Még közelebb bújtam Jake-hez, már szó szerint az ölébe férkőztem magamat, amikor megnyikordult a hintaágy és leült rá egy nem kívánatos személy.
- Mizujs? - kérdezte Styles, miután lepacsizott Jake-el. Miért is vannak ők ennyire jóban?
- Most keltem fel, este sokáig fent voltunk Brie-vel. - becézett úgy, ahogy mindigis utáltam, ha hívtak. De nem akartam megbántani, ezért nem tettem szóvá ezt.
- Brie? - kuncogott a göndör, majd meghúzta játékosan egy hajtincsemet. Én még jobban Jake-be bújtam, teljesen elhúzódtam Styles közeléből, ugyanis egyre jobban idegesített. - Aranyos. - jegyezte meg halkan.
- Bemegyek felöltözni rendesen. - suttogta a fülembe barátom, majd egy puszit nyomott a hajamba és letett a hintaágyba. Felé nyújtóztam, nem tudtam, hogy mit akarok. Vagy azt, hogy itt maradjon, vagy, hogy vigyen magával, csak azt tudtam, hogy nem akarok Styles közelében egyedül lenni.
Jake elmosolyodott, megpuszilta ajkaimat, majd besietett a házba.
- Végre lelépett. - sóhajtott fel az a személy, akitől már a falra másztam.
- Te is leléphetnél. - vágtam vissza undokan.
- Mikor vallod be végre, hogy bejövök neked? - kérdezte szórakozottan, egy hajtincsemet a kezébe vett és azzal kezdett játszani.
- És te mikor veszed észre, hogy marhára nem érdekelsz? - lettem egyre dühösebb, a hajamat pedig kitéptem a kezéből és a vállam másik oldalára sodortam az egészet.
Már épp mondani akart valamit, amikor Jake jelent meg és szomorúan sietett felénk. Felpattantam, pont, amikor mellém ért és aggódva tekintettem rá.
- Mi a baj, drágám? - fogtam két tenyerem közé az arcát, ő pedig a vállaimra fektette kezeit.
- Mason most hívott, vissza kell mennem Floridába. - motyogta szomorúan. - Segítenem kell neki a stúdióba, mert Taylor Lautner-el forgat és őt nem lehet megvárakoztatni. Ma estére haza kell érnem.
- Most szívatsz? - nevettem fel keserűen. - De, hisz csak most jöttél! - hajoltam közelebb és a nyakába fúrtam a fejemet. - Apa nem tud nélküled dolgozni most?
- Nem, mert egy csomó dolgot el kell intéznem. Sajnálom, Brittany. - tolt el magától, egy csókot nyomot lefelé ívelő számra, majd elköszönt Styles-től is és besietett a házba, gondolom összecsomagolni.
- Taylor Lautner? - kérdezte a hintaágyon ülő személy, amikor visszahuppantam mellé. - Hartley ilyen nagykutya? - húzta fel a szemöldökét.
- Apa gyakornoka. - magyaráztam.
- Miért? Apukád ki? - firtatta tovább.
- Mason Carter. - sóhajtottam unottan, ugyanis zavart, hogy eddig önmagam miatt sose értem még el semmit, csak a szüleim közbenjárásával. - És még mielőtt megkérdeznéd, igen, anyukám pedig Olivia Carter.
- A divattervező? - erre csak biccentettem egyet, mire enyhe kifejezés, hogy ledöbbent. - Akkor azért volt olyan ismerős a neved, meg úgy lényegébe te is. - nevetett fel hitetlenkedve - Akkor tényleg igaz, hogy nem tudok egy olyan csajt se felszedni, aki nem híres. Basszus. - röhögött fel, én viszont ennyire nem találtam viccesnek.
- Engem nem is szedtél fel! - pattantam fel és a változatosság kedvéért ismét pofon vágtam, majd besiettem én is a házba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése